A Donut Lab újabb független vizsgálati eredményt tett közzé, amely szerint akkumulátorcellája 409 Wh/kg-os gravimetrikus és 805 Wh/literes térfogati energiasűrűséget ért el. Hónapok óta tartó vizsgálódások és kételyek után ez az első alkalom, hogy a vállalat konkrét energiasűrűségi értéket hozott nyilvánosságra – csakhogy a szám önmagában kevesebbet bizonyít, mint amennyire elsőre tűnik, és a cég körüli bizalmi válságon sem segít érdemben.
A szám ugyanis egy olyan ígéret árnyékában érkezett, amelyet a vállalat már nem tudott betartani. A Donut Lab korábban azt állította, hogy „szilárdtest-akkumulátorcellája” már gyártásban van, és 2026 első negyedévének végéig egy sorozatgyártású elektromos járművet is ezzel fognak felszerelni. Ez nem történt meg, és a jelek szerint korábban sem tartottak ott, mint amit kommunikáltak.
A nagy állítás nem az energiasűrűség volt, hanem az, hogy „készen áll a sorozatgyártásra”
Amikor a Donut Lab januárban, a CES-en bemutatta akkumulátorát, a legnagyobb szenzációt nem a 409 Wh/kg-os energiasűrűség jelentette – akkoriban ezt az értéket még nem is közölték. A hangsúly azon volt, hogy a technológia állítólag már készen áll a sorozatgyártásra. A vállalat úgy mutatta be fejlesztését, mint „a világ első olyan szilárdtest-akkumulátorát, amely készen áll az autógyártók sorozatgyártásában történő felhasználásra”, és azt állította, hogy a Verge Motorcycles modellje lesz „a világ első sorozatgyártású járműve, amely ezt az áttörést jelentő technológiát használja”. Az első járművek kiszállítását pedig 2026 első negyedévére ígérték.
Éppen ez az állítás tette különösen érdekessé a történetet. Az akkumulátoriparban rendszeresen jelennek meg olyan áttörésként beharangozott fejlesztések, amelyek végül soha nem jutnak túl a laboratóriumi fázison, a Donut Lab kommunikációja azonban éppen azért volt más, mert a vállalat nem pusztán egy laboratóriumi eredményről beszélt, hanem azt állította, hogy a technológia már gyártásra kész. Most szeptember van, és továbbra sincs közúton olyan sorozatgyártású elektromos jármű, amelyet a Donut Lab akkumulátora hajtana.
A vállalat saját belső videói, amelyek az Electrek júniusi vizsgálata során kerültek elő, azt mutatták, hogy a „sorozatgyártásúként” emlegetett motorkerékpárok valójában előszériás példányok voltak, amelyeket többek között a gyártási folyamat finomhangolására használtak. Marko Lehtimäki vezérigazgató később a finn médiának azt is elismerte, hogy a vizsgált akkumulátorcella „még csak nem is az a cella, amelyet végül az ügyfeleknek fognak szállítani”.
Mit mért valójában a VTT új vizsgálata a Donut Lab szilárdtest-akkumulátorán?
Az új jelentést a VTT Technical Research Centre készítette, Finnország elismert nemzeti kutatóintézete, a mérési eredmény pedig önmagában legitimnek tekinthető. A VTT egyetlen akkumulátorcellát vizsgált meg: egy „Donut Battery V1.5”, DL6 jelölésű cellát. A kutatóintézet megmérte annak tömegét és méreteit, majd 25 Celsius-fokos hőmérsékleten, 0,1C terheléssel kisütötte a teljes, 2,3 és 4,25 volt közötti feszültségtartományban.
A kinyert energiamennyiséget a cella tömegével elosztva 409,3 Wh/kg-os gravimetrikus energiasűrűséget kaptak, míg a térfogattal számolva 804,7 Wh/literes érték adódott. „Ez egy meglehetősen egyszerű vizsgálat volt” – mondta Ville Piippo, a Donut Lab technológiai igazgatója. Ebben igaza van: az energiasűrűség meghatározása valóban alapvető mérésnek számít, éppen ezért volt annyira feltűnő, hogy ez az adat hiányzott a Donut Lab korábbi öt VTT-vizsgálatából. A probléma azonban elsősorban az, hogy ez az eredmény mit nem bizonyít.
A nagy energiasűrűség nem bizonyítja, hogy szilárdtest-akkumulátorról vagy új technológiáról van szó
A 409 Wh/kg kétségtelenül erős eredmény, azonban ilyen energiasűrűség eléréséhez nincs feltétlenül szükség szilárdtest-technológiára, és önmagában ez az adat nem különbözteti meg a Donut Lab celláját a fejlett lítiumion-akkumulátoroktól sem. Az Amprius például már jelenleg is értékesít hagyományos, folyékony elektrolitot és szilíciumanódot használó lítiumion-cellát, amelynek energiasűrűsége eléri a 450 Wh/kg-ot. A legfejlettebb kereskedelmi forgalomban lévő, magas nikkeltartalmú cellák nagyjából 250–300 Wh/kg körüli értéket kínálnak, míg a QuantumScape, a Toyota és a Samsung SDI szilárdtest-akkumulátoros kísérleti cellái jellemzően 350–450 Wh/kg közötti energiasűrűséget céloznak.
Ráadásul az új eredmény lényegében ideális körülmények között mért értéknek tekinthető. A VTT korábbi kapacitásvizsgálata során a cellát 1C terheléssel, 2,7 voltos alsó feszültséghatárig sütötték ki, a mostani vizsgálatban ezzel szemben tízszer lassabban, mindössze 0,1C terheléssel végezték a kisütést, ráadásul egészen 2,3 voltig. Mindkét változtatás növeli a cellából kinyerhető energiamennyiséget, ezáltal pedig magasabb energiasűrűségi értéket eredményezhet.
Ráadásul ismét egy másik akkumulátorcelláról van szó: maga a VTT jelentése is úgy írja le a DL6 cellát, mint „a V1 cella energiasűrűségre optimalizált változatát”. Így jelenleg legalább három különböző cella szerepel a történetben: a V1, amelyet egy független vizsgálat lítiumion-cellaként azonosított; a V1.5, amely most 409 Wh/kg-os energiasűrűséget ért el; valamint egy különálló „következő generációs” cella, amelyet az Intertek vizsgált meg. Lauri Peltola, a Donut Lab gyártópartnerének, a Nordic Nanónak a korábbi kereskedelmi vezetője egy áprilisban benyújtott büntetőfeljelentésben azt állította, hogy a függetlenül vizsgált akkumulátor „egy régi generáció, amelyről a Donut és partnerei már lemondtak”. A Donut Lab tagadja, hogy bármilyen jogsértést követett volna el.
Továbbra sincs adat a ciklusélettartamról, a „bizonyíték” pedig kevesebbet bizonyít, mint amit állítanak róla
Immár hat független vizsgálat készült, azonban továbbra sincs semmilyen nyilvánosan elérhető mérési adat a Donut Lab egyik legmeghökkentőbb állításának alátámasztására: a vállalat szerint akkumulátorának tervezett élettartama akár 100 000 töltési-kisütési ciklus is lehet. A mostani teszt mindössze két kapacitásciklust végzett el, majd a vizsgálat véget ért.
A Donut Lab egyik legerősebb új érve az, hogy az Intertek megerősítette az akkumulátor bipoláris belső felépítését, a vállalat pedig azt állítja, hogy „bipoláris cellaszerkezet kizárólag szilárd elektrolittal lehetséges”. Az Intertek azonban a beszámolók szerint magát a szerkezetet igazolta – sorba kapcsolt rétegeket és megosztott fémfólia-elektródákat azonosított –, azt viszont nem állapította meg, hogy az elektrolit valóban szilárd lenne. A „bipoláris felépítésből” a „tehát szilárdtest-akkumulátor” következtetésre maga a Donut Lab jutott, ráadásul ezt egy másik cellán végzett vizsgálatra alapozza, mint amelyikkel most a 409 Wh/kg-os energiasűrűséget elérték.
Egy külön elvégzett szögáthatolási teszt során az akkumulátorcella stabil maradt, ami valóban fontos és pozitív biztonsági eredmény, ez azonban önmagában szintén nem bizonyítja az alkalmazott kémiát: számos hagyományos lítiumion- és LFP-cella is sikeresen teljesíti az ilyen vizsgálatokat. A VTT pedig a maga részéről egyáltalán nem tett megállapítást az akkumulátor kémiájával kapcsolatban – a jelentésben a „solid-state”, vagyis „szilárdtest” kifejezés kizárólag az ügyfél által megadott projekt elnevezéseként szerepel.
Kövesd az e-cars.hu-t a Facebookon is, további tartalmakért! ›
