Az európai ipar ritkán ismeri be ilyen nyíltan, hogy versenyt veszít – most mégis ez történt. Ipari vállalatok, befektetők és szakmai szervezetek széles koalíciója nyílt levélben fordult az Európai Bizottsághoz, és sürgős beavatkozást kér, mielőtt a kontinens véglegesen lemarad a tisztatechnológiai gyártás – elsősorban az akkumulátorgyártás – globális versenyében. A levél időzítése nem véletlen: alig egy héttel az Európai Bizottság nagy horderejű Electrification Action Plan nevű programjának július 15-i bemutatója előtt landolt Brüsszelben, és pontosan azt üzeni, amit a döntéshozók a legkevésbé szeretnének hallani a bejelentés előtt.
Miért pont most szólal meg az ipar?
A koalíció tagjai – gyártó cégek, befektetők és iparági szervezetek – azt kérik a Bizottságtól, hogy vizsgálja felül a tisztatechnológiai gyártásra vonatkozó állami támogatási szabályokat, és vezessen be kiszámítható termelési támogatásokat. A cél egyértelmű: új akkumulátorgyárak és más klímabarát technológiai üzemek épüljenek Európában, mielőtt a beruházók véglegesen máshová – jellemzően Kínába vagy az Egyesült Államokba – viszik a tőkéjüket. Az aláírók szerint a jelenlegi keretrendszer egyszerűen nem elég ahhoz, hogy versenyképes tempóban bővüljön az európai zöldipar.
Hol maradt le Európa?
A helyzet súlyát jól mutatja, hogy Európának a mai napig nem sikerült kiépítenie egy valóban teljes körű akkumulátor-értékláncot – vagyis a nyersanyag-kitermeléstől a cellagyártáson át a végtermékig terjedő teljes folyamatot. Ez a hiányosság a napelemmodulok és a hidrogéntechnológia piacán is hasonlóan éles. Az akkumulátorcella-gyártás globális kapacitásának túlnyomó többsége ma is Kínában koncentrálódik, ami azt jelenti, hogy Európa nemcsak lemaradásban van, hanem strukturálisan is kiszolgáltatott helyzetben, amíg saját gyártóbázisa nem épül ki. Ez a tágabb kontextus magyarázza, miért vált most ilyen sürgetővé az iparági fellépés.
Mit kritizálnak pontosan a levélben?
Az aláírók üdvözlik ugyan az Európai Unió legutóbbi iparpolitikai kezdeményezéseit, köztük a javasolt Industrial Accelerator Actet és a Clean Industrial Dealt, ugyanakkor élesen bírálják a jelenlegi támogatási keretrendszert. A kritika középpontjában a Clean Industrial Deal State Aid Framework (CISAF) áll: a levél szerint ez túlságosan bonyolult, és nem ad elég tervezhetőséget a vállalatoknak. Konkrétan azt hiányolják, hogy nincsenek olyan megbízható, termeléshez kötött támogatások, amelyekkel a befektetők már a gyárépítés megkezdése előtt biztosan számolhatnának – ez pedig jelentősen visszafogja a magántőke bevonását a szektorba.
Mit javasol helyette az ipar?
A koalíció konkrét javaslattal állt elő: stratégiai jelentőségű, nettó zéró kibocsátású technológiák esetében időben korlátozott termelési prémiumokat vezetnének be. A rendszer lényege, hogy minden legyártott egység után rögzített összegű támogatás járna, méghozzá technológiánként eltérő mértékegységben:
- akkumulátorcelláknál kilowattóránként,
- megújuló hidrogénnél kilogrammonként,
- napelemmoduloknál wattonként,
- nagyfeszültségű kábeleknél pedig kilométerenként.
Emellett a javaslat átlátható támogatási feltételeket, időben korlátozott támogatási időszakokat, vállalatonkénti felső korlátokat és gyorsabb jóváhagyási eljárásokat is szorgalmaz. Fontos megkötés, hogy a támogatásra kizárólag azok a vállalatok lennének jogosultak, amelyek valódi hozzáadott értéket teremtenek, és ténylegesen működő jelenléttel rendelkeznek az Európai Unió területén – vagyis a rendszer nem lenne kijátszható papíron bejegyzett, de máshol gyártó cégek által.
Nem az uniós forrásokat váltanák ki
Az aláírók hangsúlyozzák, hogy a CISAF felülvizsgálata semmiképp nem helyettesítené az európai finanszírozási programokat, hanem éppen ellenkezőleg: ki kellene egészítenie a jövőbeli uniós eszközöket, például a tervezett European Competitiveness Fundot. A végső cél, hogy a magánberuházásokat hatékonyabban lehessen mozgósítani, és felgyorsuljon Európában a stratégiai jelentőségű gyártókapacitások kiépítése. Ez azért is lényeges pont, mert így a javaslat nem egy újabb, önálló brüsszeli forrás kiharcolásáról szól, hanem a meglévő szabályrendszer ésszerűsítéséről.
Mit jelent mindez Magyarországnak és Közép-Európának?
A történet nem csupán brüsszeli belügy. Magyarország az elmúlt években az egyik legfontosabb közép-európai célpontjává vált az akkumulátoripari beruházásoknak – gondoljunk a debreceni és más hazai gyárprojektekre –, éppen ezért a régiónak közvetlen érdeke, hogy az uniós támogatási keretrendszer kiszámíthatóbbá váljon. Ha a Bizottság valóban egyszerűsíti a CISAF-ot, és bevezeti a termeléshez kötött prémiumokat, az újabb beruházási hullámot indíthat el Közép-Európában is, ahol az alacsonyabb munkaerőköltség és a meglévő autóipari infrastruktúra amúgy is vonzóvá teszi a térséget a gyártók számára. Fordítva viszont: ha a szabályozás továbbra is bonyolult és kiszámíthatatlan marad, a beruházók könnyen dönthetnek úgy, hogy inkább Ázsiában vagy az Egyesült Államokban bővítenek – ez pedig hosszú távon a magyar és közép-európai EV-gyártási ambíciókat is visszavetheti.
A július 15-i Electrification Action Plan bemutatója így nemcsak brüsszeli szimbolikus esemény lesz, hanem valódi próbatétel: kiderül belőle, hogy az Európai Bizottság hallgat-e az iparági koalíció figyelmeztetésére, vagy Európa továbbra is a saját bürokráciájával versenyez majd Kína állami támogatási gépezete ellen.
Kövesd az e-cars.hu-t a Facebookon is, további tartalmakért! ›
