A finn VTT Műszaki Kutatóközpont közzétette a Donut Lab szilárdtest-akkumulátoráról szóló harmadik független tesztjelentést, amely egy újabb fontos állítást erősít meg: a cella 10 napnyi tétlen állapot után is megőrzi töltöttségének 97,7 százalékát.
Az új dokumentum (VTT-CR-00125-26) az önkisülési teljesítményt vizsgálta, így a Donut Lab egyre bővülő listájához újabb függetlenül igazolt specifikáció került. Ugyanakkor még mindig két kulcsfontosságú állítás maradt ellenőrizetlenül – és éppen ezek számítanak a leginkább rendkívülinek.
Mit mutat a harmadik VTT-jelentés?
A teszt viszonylag egyszerű módszertant követett. A VTT először kezdeti kapacitástesztet végzett a DL1 jelű cellán. Az eredmény 26,5 Ah kapacitás lett 1C kisütési sebesség mellett, ami meghaladja a Donut Lab által megadott 26 Ah névleges értéket, sőt a korábbi tesztben mért 24,9 Ah-nál is magasabb.
Az önkisülési mérés során a kutatók a cellát körülbelül 50 százalékos töltöttségi szintre (13,335 Ah) töltötték fel, majd 240 órán keresztül – vagyis 10 napig – pihenni hagyták szobahőmérsékleten, 22–28 °C között. A vizsgálat során a cella feszültségét 10 másodpercenként rögzítették. A pihenőidő után a cellát kisütötték, és 13,029 Ah energiát nyertek vissza, ami 97,7 százalékos töltésmegőrzésnek felel meg.
A feszültséggörbe azonban érdekes részleteket mutatott. A cella feszültsége az első 10 másodpercben 60 millivolttal, az első órában pedig 103 millivolttal csökkent. Ez azonban nagyrészt feszültségrelaxáció, vagyis a töltés utáni stabilizáció következménye, nem valódi önkisülés.
A 10. órától a 240. óráig a feszültség mindössze 12 millivolttal csökkent (3745 mV-ról 3733 mV-ra). Ez azt jelzi, hogy a cella viszonylag gyorsan stabil állapotba került. A VTT szerint a vizsgálat során nem tapasztaltak semmilyen látható károsodást vagy szerkezeti változást a cellában.
Hogyan viszonyul ez a hagyományos akkumulátorokhoz?
A hagyományos lítiumion-akkumulátorok általában havi 1–3 százalékos önkisülési aránnyal működnek szobahőmérsékleten. A Battery University adatai szerint a Li-ion cellák az első 24 órában akár 5 százalék töltést is elveszíthetnek, mielőtt beállnának egy körülbelül havi 1–2 százalékos stabil önkisülési szintre.
Elméletben a szilárdtest-akkumulátorok ennél jobb eredményt érhetnek el, mivel a szilárd elektrolit kevésbé hajlamos azokra a parazita kémiai reakciókra, amelyek a folyékony elektrolitos cellákban energiaveszteséget okoznak.
A Donut Lab által mért 2,3 százalékos veszteség 10 nap alatt önmagában nem számít rendkívüli eredménynek. Ha ezt egyszerűen lineárisan vetítenénk ki, akkor havi 5–7 százalékos önkisülési ráta adódna, ami akár rosszabb is lehetne egy átlagos lítiumion-akkumulátornál.
Az önkisülés azonban nem lineáris folyamat. A mért feszültséggörbe azt mutatja, hogy a veszteség nagy része a kezdeti relaxációs szakaszban jelentkezik. A 10. órától a 240. óráig tapasztalt rendkívül lapos feszültségprofil arra utal, hogy a hosszú távú önkisülési ráta valójában nagyon alacsony lehet. Egy 30 vagy 60 napos pihenési teszt nélkül azonban nehéz pontosan elkülöníteni a relaxáció és a valódi önkisülés hatását. A 97,7 százalékos kapacitásmegtartás mindenesetre meggyőző adat, még ha nem is számít iparági áttörésnek.
Három teszt után kirajzolódik egy érdekes minta
Ez már a harmadik VTT-jelentés három héten belül.
Az első jelentés a rendkívül gyors töltést igazolta. A teszt szerint a cella 11C teljesítménnyel 0-ról 80 százalékra mindössze 4,5 perc alatt tölthető. A második jelentés a magas hőmérsékleten történő működést vizsgálta, és kimutatta, hogy a cella akár 100 °C-ig is stabilan működhet. A mostani harmadik vizsgálat pedig elfogadható önkisülési teljesítményt mutatott.
A legnagyobb állítások viszont még mindig bizonyítatlanok
A Donut Lab eddig azokat az állításokat igazolta, amelyeket az akkumulátoripar reálisan megvalósíthatónak tart: a gyors töltést, a hőállóságot és az alacsony önkisülést.
Két olyan specifikáció azonban továbbra is független teszt nélkül maradt, pedig ezek váltották ki a legnagyobb vitát a CES után. Az egyik a 400 Wh/kg energiasűrűség, amelyet a Svolt Energy elnöke egyszerűen „fizikailag lehetetlennek” nevezett.
A másik a 100 000 ciklusos élettartam, amely nagyságrendekkel haladná meg mindazt, amit az iparág eddig demonstrált. A VTT jelentéseiben ráadásul nem szerepel a cella tömege vagy fizikai mérete, így az energiasűrűség sem ellenőrizhető függetlenül.
A kapacitásteszt során a DL1 cella 26,5 Ah kapacitást és 91,8 Wh kisütési energiát mutatott. A névleges specifikáció 94 Wh. Ha a cella tömege körülbelül 235 gramm lenne, akkor ez valóban közelítene a 400 Wh/kg energiasűrűséghez. A VTT azonban nem közölte a cella tömegét, így az energiasűrűség kiszámítása egy feltételezett értékből nem tekinthető valódi bizonyítéknak.
Hamarosan eldőlhet minden
A vállalat vezérigazgatója, Marko Lehtimäki komoly ígéretet tett: a Verge Motorcycles motorkerékpárjai 2026 első negyedévében már ezekkel a cellákkal kerülhetnek piacra. Ez a határidő most már nagyon közel van, így hamarosan kiderülhet, hogy a Donut Lab technológiája valóban áttörést jelent-e, vagy csak egy újabb ambiciózus akkumulátoros startup története.
