Ha valakinek aggályai támadtak azzal kapcsolatban, hogy milyen lehet esőben elektromosan autózni (egyre kevesebben, de akadnak még, akik szerint zárlatos lesz a rendszer egy kis víztől), vagy kíváncsi, hogyan működnek a május elsejétől fizetős Mobiliti töltők, annak ajánlom figyelmébe mai kis kalandomat.
Reggel 100 százalékos aksival indultunk útnak Békéscsabáról. Az útiterv szerint Szeged és Szolnok érintésével indulásunk helyére tértünk vissza.
Ez összesen 325 km, ami már első hallásra is furcsa lehet, hiszen ez a távolság meghaladja a 42 kWh akkukapacitású i3 maximális hatótávolságát, még akkor is, ha az elmúlt napok városi fogyasztási adataiból 15 fokban a járgány agya 350 megtehető kilométert saccolt. Tudtuk, hogy ez nem egészen így lesz.
Ilyenkor szoktak jönni a „Te így el mersz indulni elektromos autóval?” kérdésekhez hasonló kedvességek. Hát, el merek indulni, igen, mert képzeljétek, léteznek töltők az utak szélén. Ezt persze nem a magunkfajtáknak, a témában az átlagnál jártasabbaknak mondom, hanem az átlagnak.
Komolyra fordítva a szót, az első 100 km-es etapunk után, Szegedre érve úgy számoltuk, hogy ha itt rádugjuk a 61,5 százalékig merült autót a Mobiliti 22 kW-os DC töltőjére, akkor több töltésre nem is lesz szükség. Na, erre azért a végén még visszatérünk.
Nagyjából 50 perc töltést követően, 18 kWh energiával gazdagodva ugyan, de 2000 forinttal szegényebben indultunk tovább. Ebben a mondatban pedig több dologra is érdemes részletesebben kitérni. Először is, közel egy óra töltési idő mellett a 18 kWh egy 22 kW teljesítményű töltőn furcsa lehetne, de már régóta tudjuk, hogy ezek az oszlopok valahol 19 és 19,5 kW között működnek. Csak azt mondja akkor meg valaki, hogy miért hívják 22-esnek őket? Másodszor, a pénz. Igen, május elsejétől tényleg fizetőssé váltak a Mobiliti eddig ingyenesen működő AC és DC töltői, az azonban mindenképp pozitívum, hogy hibátlanul működnek, ügyfélkulccsal és alkalmazással is pöpecül indítható és leállítható a töltés, és sokkal kevesebb a foglalt töltő. Mielőtt beálltunk volna a 22-es DC-re, a térképen talált egyetlen szegedi ingyenes töltőt szerettük volna kipróbálni, itt azonban a portás közölte, hogy hétfőn leverte valaki a biztosítékot, és még nem „javították meg”. Na ilyesmi biztosan nem fordul majd elő senkivel a fizetős töltőkön.
Tovább is indultunk tehát, 98,5 százalékos akkuval Szolnok felé vettük az irányt. Most a számítógép 298 km-t jósolt nekünk, ami a hátralévő 230 kilométernyi utunkra ideálisnak is tűnt. Gurultunk hát. Hangtalanul.
Egészen addig nagy volt a béke, amíg a város határában le nem szakadt az ég. Nem volt különösebben eltérő egy szokásos tavaszi zápornál, és nem is tartott kifejezetten sokáig, de valahogy mégis támad az embernek valami furcsa érzése egy elektromosan hajtott gépben ülve, ha ilyen a helyzet odakint:
De jelentem, túléltük. Nem kaptunk áramütést, és az autónak sem lett semmi baja egy kis víztől, szóval aki eddig ettől félt, most már ez ne tartsa vissza.
Hátra volt még 120 km, és az autó 212 megtehető km-t mutatott (amiből pillanatok alatt 175, majd 160 lett, de ez nem tudott megijeszteni bennünket), így itt tartva magunkat a tervhez, nem töltöttünk (az Aldi teljesen üres parkolójában nagy volt a kisértés az e.ON-os töltővel kapcsolatban, de „szerencsére” nem működött).
A hátralévő út alatt néhány felhőszakadástól eltekintve, elektromos autós szemszögből szemlélve az eseményeket nem sok érdekes történt, jöjjön is inkább a végelszámolás:
- A garázsba begurulva az aksiban maradt még 25,5 százalék, ami további 75 km megtételére elegendő lett volna.
- Átlagosan 13,4 kWh fogyasztással jártuk meg ezt a 325 km-t.
- Ha otthon fillérekért teletöltött akkuval indul útnak az ember, egy 300-400 km-es túra egy pihentető töltéssel kényelmesen kivitelezhető, a felmerülő költség pedig töredéke a hagyományos autóval való közlekedésnek.
Ezeket persze nem azért emelem ki, mert annyira új, vagy nehezen érthető dolgok lennének, hanem azért, mert ezek az igazán életből vett, valóságos pontjai az elektromos közlekedésnek, nem pedig a várakozás, a számolgatás vagy a megoldhatatlan helyzetek. Sokan elvitatják ennek a vitathatatlanul a jövőbe mutató szegmensnek az érdemeit, legyen hát itt némi kontra is.
Ui.: Örültünk annak a megmaradt 75 km-nek, de azért gyorsan konnektorra dugtuk az i3-at, szeretnénk ugyanis holnap reggel is 300 km-es hatótávra ébredni. És fogunk is!
