A Renault fejlesztési szövetségese, a baszkföldi Basquevolt most nem újabb laborígéretet jelentett be, hanem egy konkrét, megrendelhető terméket, amely az egész európai akkumulátorgyártás logikáját átírhatja. A BQV400L jelzésű cella a vállalat szerint 402 Wh/kg gravimetrikus energiasűrűséget kínál, azonnali hatállyal elérhető, és — ez a kulcs — a meglévő gyárakban, jelentős többletberuházás nélkül gyártható. Ez az érték az európai gyártásból jelenleg beszerezhető egyik legerősebb akkumulátorcellává teszi az újdonságot, a „kereskedelmi érettség” pedig pontosan az, ami megkülönbözteti a sok hangzatos, de évekig prototípus-állapotban ragadó bejelentéstől.
Ki az a Basquevolt, és miért érdemes figyelni rá?
A Basquevolt egy 2022-ben alapított kezdeményezés, amely a szilárdtest-akkumulátorok kutatására és gyártására összpontosít, és Baszkföldön működik. Saját meghatározása szerint Európa egyik technológiai vezetője a következő generációs akkumulátortechnológiák területén, ami persze marketingfogalmazás, de a mögötte álló szereplők névsora valódi súlyt ad a vállalatnak. A baszk kormány mellett ugyanis olyan nevek állnak a projekt mögött, mint az Iberdrola, a CIE Automotive, az Enagás, az EIT InnoEnergy és a CIC energiGUNE. Ez a kombináció — energiaóriás, autóipari beszállító és állami háttér — éppen az a fajta ökoszisztéma, amely egy mélytechnológiai fejlesztést képes a laborból a gyártósorig eljuttatni.
Mit tud a BQV400L, és hol a csavar?
A most piacra dobott cella NMC katóddal, lítiumfém anóddal és polimer elektrolittal rendelkezik, és a Basquevolt szerint a lítiumfém-technológia immár negyedik generációját képviseli — egyúttal az első olyan változatot, amely elérte a kereskedelmi érettséget. Itt azonban érdemes egy pillanatra megállni, mert a kommunikáció finoman csúszkál: szigorú értelemben véve ez valószínűleg nem teljes értékű szilárdtest-cella. A vállalat a LinkedInen annyit közölt, hogy a technológia saját fejlesztésű hibrid elektrolitra épül, részleteket azonban egyelőre nem árult el, és az electrive megkeresésére sem reagált. Ennek ellenére egy dolog világos: az NMC katód és a lítiumfém anód kombinációját a gyártók régóta az egyik legígéretesebb iránynak tartják a szilárdtest-fejlesztésben, így a BQV400L legalábbis ennek a technológiának az előfutára.
A puszta számok mindenesetre figyelemre méltóak. A 402 Wh/kg energiasűrűség mellé 27 Ah kapacitás társul, az impulzusteljesítményt pedig a vállalat 8,9 C-ben határozza meg, ami azt jelzi, hogy a cella rövid idő alatt nagy áramerősség leadására vagy felvételére képes. A gyártás Spanyolországban zajlik, és az alkatrészek 75 százaléka európai eredetű — ez utóbbi az európai akkumulátor-szuverenitásról szóló vitában önmagában is komoly érv. Fontos azonban a kellő óvatosság: ezek mind vállalati közlések, a teljesítményadatokat jelenleg egy független külső laboratórium validálja, vagyis a végső szót még nem mondták ki róluk.
A „drop-in” trükk, ami pénzt spórolhat a gyáraknak
A cella egyik legizgalmasabb tulajdonsága nem is a számokban, hanem a gyárthatóságában rejlik. A BQV400L ugyanis úgynevezett „drop-in” megoldás, vagyis a Basquevolt szerint teljes mértékben kompatibilis a meglévő cellagyártó gigagyárak infrastruktúrájával. Ennek azért van óriási jelentősége, mert a cella gyártása így nem igényelne jelentős többletberuházást — nem kell tehát a nulláról új üzemet építeni hozzá. A vállalat megfogalmazásában a piaci bevezetés egyszerre jelenti a „mélytechnológiai fejlesztésből az ipari alkalmazásba való átmenetet” és az európai energiatárolás új, ambiciózus szakaszát.
Nicolò Campagnol, a Basquevolt programigazgatója szerint a mérföldkő évek munkájának gyümölcse: kereskedelmi forgalomban elérhető, Európában gyártott cellával elérni a 400 Wh/kg feletti értéket régóta dédelgetett céljuk volt. Ahogy fogalmazott, ami most hajtja őket, az a tudat, hogy ez még nem a plafon, az előttük álló technológiai útiterv pedig minden eddiginél ígéretesebb. A büszkeség középpontjában a saját fejlesztésű hibrid polimer elektrolit áll, amelyet széles körű ipari felhasználásra terveztek, és amely kapcsán a vállalat autóipari, űripari és repülőipari OEM-ekkel való együttműködésről számolt be.
Itt jön a Renault a képbe
A partnerségek közül a legfontosabb a Renault-hoz köthető: a Basquevolt még februárban mutatta be a Renault leányvállalatát, az Ampere-t fejlesztési szövetségeseként. A két fél akkor azt hangsúlyozta, hogy közösen dolgoznak a jövő elektromos járműveihez szánt lítiumfém akkumulátorok fejlesztésének és validálásának felgyorsításán. A Renault Group szerint a Basquevolt már most bizonyítja, hogy technológiája nagyon magas energiasűrűség elérésére képes, miközben jelentősen csökkenti az akkumulátorcsomag teljes költségét — vagyis nemcsak a hatótáv, hanem a gazdaságosság oldaláról is érdekes a dolog.
Érdemes ugyanakkor reálisan kezelni, hogy a Renault-val közös munka még nagyon korai fázisban jár. A deklarált cél elektromos járművekhez szánt pre-A mintacellák fejlesztése és validálása volt, és itt fontos a szakkifejezés feloldása: az A-minták jellemzően a fejlesztési folyamat korai szakaszában lévő prototípusok, első funkcionális vagy formai modellek, a pre-A minták pedig ennél is korábbi állapotot képviselnek. Ez azt jelenti, hogy a Renault-val közös, valóban teljesen szilárd elektrolitos cellák még messze vannak attól, hogy autókba kerüljenek — a most piacra dobott BQV400L és a Renault-projekt tehát nem ugyanaz a fejlettségi szint.
A könnyebb akkumulátorcsomag ígérete — és a számok mögötti tét
A Renault hivatalos megfogalmazása szerint a polimer elektrolit és a fejlett anód előnyeinek kombinálása kompakt, könnyű akkumulátorcsomagok létrehozására ad lehetőséget, kiváló hőstabilitással és gyorstöltési képességgel. A gyártás oldalán pedig még izgalmasabbak a számok: a Renault februári közlése szerint a lítiumfém cellák egyszerűbb gyártási folyamata hagyományos gigagyári környezetben gigawattóránként mintegy 30 százalékkal alacsonyabb beruházási igényt, valamint megtermelt kilowattóránként szintén 30 százalékkal kisebb energiafelhasználást eredményezhet.
Ha ezt a kettős 30 százalékos megtakarítást komolyan vesszük, az a gyakorlatban azt jelentheti, hogy egy adott beruházási keretből nagyjából 43 százalékkal több gyártókapacitás építhető ki (mivel ugyanannyi pénzből 1 ÷ 0,7 ≈ 1,43-szor annyi gigawattórányi kapacitás jön ki), miközben a folyamatos üzem energiaszámlája is arányosan csökken. Ez a két tényező együtt magyarázza, miért tekintik a gyártók a lítiumfém-vonalat nemcsak hatótáv-, hanem költségforradalomnak is.
A nagy buktató: a dendritek és az élettartam
Mindezzel együtt nem érdemes elhallgatni a technológia árnyoldalát sem, mert épp ez különbözteti meg a megalapozott hírt a hype-tól. A lítiumfém akkumulátorok eddig korlátozott élettartammal küzdöttek, sok esetben csak néhány tucat töltési ciklust bírtak ki, és a magasabb energiasűrűség ellenére éppen ez akadályozta meg eddig a technológia kereskedelmi sikerét. A fő problémát a dendritek kialakulása jelenti: ezek olyan fémes lítiumlerakódások, amelyek az anódon képződnek, és ha az éles struktúrák elég nagyra nőnek ahhoz, hogy átszúrják a szeparátorfóliát, károsíthatják a cellát, sőt belső rövidzárlatot is okozhatnak. Sokatmondó, hogy az Ampere és a Basquevolt februári partnerségi bejelentésében nem részletezte, pontosan hogyan kívánják megoldani ezt a problémát — vagyis ez maradt a technológia legnagyobb nyitott kérdése.
A Basquevolt eközben egy másik fronton is mozgolódik: közös kezdeményezést indított az EDF francia energiaóriással, amelynek keretében egy meg nem nevezett „vezető OEM-mel” együtt biztonsági és teljesítményteszteket végeznek 400 Wh/kg feletti energiasűrűségű lítiumfém NMC cellákon. A vállalat szerint ez a nagy ipari szereplők közös érdeklődését tükrözi a következő generációs akkumulátormegoldások iránt — ami egyúttal arra is utal, hogy a 400 Wh/kg-os küszöb körül lassan egész partnerségi hálózat épül ki Európában.
Kövesd az e-cars.hu-t a Facebookon is, további tartalmakért! ›
