Az amerikai R3 Lithium megkezdte az újrahasznosított akkumulátor-alapanyagokból származó lítium-karbonát gyártását Georgia államban, és most a folyamatos, kereskedelmi méretű termelésre állítja át meglévő üzemét. A vállalat azt állítja, hogy Covingtonban található létesítménye Észak-Amerika első olyan üzeme, ahol ezt a technológiát kereskedelmi körülmények között is bizonyították — méghozzá 99 százalékos tisztaságú végtermékkel, teljes egészében újrahasznosított alapanyagból. Ez azért számít komoly ígéretnek, mert az akkumulátor-nyersanyagok újrahasznosítása épp azon a ponton áll, ahol a laboratóriumi siker és a folyamatos, iparági léptékű, gazdaságos működés között még jelentős a szakadék.
Az R3 Lithium mindössze 2026 júliusában vette át a mintegy 14 300 négyzetméteres telephelyet, amelynek korábbi tulajdonosa, a fizetésképtelenné vált Ascend Elements volt. A cég közlése szerint elődje körülbelül 150 millió dollárt fektetett a létesítménybe, mielőtt pénzügyi nehézségekbe került — az R3 tehát egy már kiépített, jelentős tőkeértékű infrastruktúrát vett át, nem a nulláról kellett indulnia. A meglévő gyártósor éves kapacitása 2500 tonna lítium-karbonát, ezt egészíti ki most a folyamatos üzem felé történő átállás.
Így alakul fekete masszává, majd tiszta lítiummá a hulladék
A covingtoni telephelyen az akkumulátor-újrahasznosítás több lépését vonták össze egyetlen technológiai láncba. Az aprítóberendezések éves kapacitása 30 000 tonna: itt dolgozzák fel a gyártás során keletkező hulladékot, valamint az élettartamuk végére ért akkumulátorokat úgynevezett fekete masszává. Ebből az R3 helyben nyeri vissza a lítiumot egy kalcináláson alapuló kristályosítási és vízbázisú kicsapatási eljárással, a folyamat után visszamaradó, nikkelt, kobaltot, mangánt és grafitot tartalmazó koncentrátumot pedig külön kívánják értékesíteni. A telephely kialakításakor már helyet biztosítottak egy második, szintén évi 2500 tonnás gyártósornak is, az R3 azonban egyelőre nem közölte, mikor kerülhet sor a kapacitás megduplázására. Első lépésként a Series A finanszírozási körben bevont tőkéből 15 millió dollárt fordítanak az üzem korszerűsítésére, hogy az alkalmassá váljon a folyamatos, kereskedelmi méretű működésre.
Egymilliárd dolláros szerződésállomány, de a részletek homályban
Az értékesítési oldalon az R3 arra hívja fel a figyelmet, hogy már mintegy egymilliárd dollár értékben kötött átvételi megállapodásokat, többek között a nyersanyag-kereskedelemben meghatározó Trafigurával. A vállalat ugyanakkor nem hozta nyilvánosságra sem az ezekben szereplő mennyiségeket, sem a szerződések időtartamát, sem az árakat — emiatt nehéz pontosan megítélni, hogy a bejelentett szerződésállomány valójában mekkora tényleges üzleti értéket képvisel. Ez a fajta visszafogottság nem szokatlan egy még felfutó fázisban lévő vállalatnál, ugyanakkor óvatosságra int azok számára, akik a bejelentést készpénznek vennék.
Az R3 szerint 2027-re övé lehet az amerikai termelés fele
Az R3 saját előrejelzése szerint 2027-re az Egyesült Államokban előállított lítium-karbonát több mint felét a vállalat adhatja. Ez az állítás önmagában is jól jelzi, hogy az amerikai belföldi lítium-karbonát-termelés eddig milyen alacsony bázisról indul — hiszen a jelenlegi, mindössze évi 2500 tonnás R3-kapacitás e szerint a becslés szerint már a piac meghatározó szeletét jelentheti. Ez a szám tehát kevésbé az R3 kiugró méretéről, mint inkább az egész amerikai hazai lítium-ellátási lánc korai stádiumáról árulkodik.
Miben más az R3, mint a bányászatra épülő amerikai projektek
Más amerikai lítiumprojektek még csak építés alatt állnak, és eltérő stratégiát követnek. Az LG Energy Solution például 2029-től évente 8000 tonna lítium-karbonátot kötött le a Smackover Lithium tervezett South West Arkansas-i projektjéből, a Trafigura pedig szintén évi 8000 tonnát kíván hosszú távon átvenni ugyanonnan. A létesítmény első ütemben várhatóan évi 22 500 tonnás termelési kapacitást ér majd el — ez önmagában is jóval meghaladja az R3 jelenlegi kapacitását. A kettő között azonban alapvető a különbség: míg a Smackover Lithium sóoldatból kíván új lítiumot kitermelni, addig az R3 kizárólag az akkumulátoripari ellátási láncban már meglévő anyagok visszanyerésére és újrafeldolgozására összpontosít, vagyis a bányászat helyett a körforgásos modellre épít.
A következő próba: a folyamatos, kiszámítható minőség
A vállalat előtt álló legnagyobb kihívást most a folyamatos termelés biztosítása jelenti. A fekete massza összetétele ugyanis jelentősen eltérhet attól függően, hogy milyen cellakémiájú, milyen korú és milyen eredetű akkumulátorokból származik — vagyis a bemeneti anyag messze nem egységes, ahogy egy bányászati alapanyag lenne. Az R3-nak éppen ezért azt kell bizonyítania, hogy az eltérő összetételű bemeneti anyagokat is megbízhatóan képes feldolgozni, és azokból folyamatosan, kereskedelmi léptékben is az előírt tisztaságú lítium-karbonátot tudja előállítani. Hosszabb távon a vállalat további üzemek létrehozását tervezi Észak-Amerikában és Európában is, egyelőre azonban a covingtoni telephelyen a termelés felfuttatása áll a középpontban — azt már sikerült bizonyítani, hogy újrahasznosított anyagból előállítható a megfelelő minőségű lítium-karbonát, az azonban még kérdéses, hogy az eljárás kereskedelmi méretekben, folyamatos üzemben is gazdaságosan működtethető-e. Az R3 egyelőre nem közölt részleteket sem a kihozatali arányról, sem a gyártási költségekről.
Kövesd az e-cars.hu-t a Facebookon is, további tartalmakért! ›
