Megérkezett az újabb fordulat a kínai autógyártók európai terjeszkedésében. A Reuters értesülései szerint a Hongqi — a FAW állami tulajdonú márkája — a Stellantisszal tárgyal arról, hogy az olasz-francia óriás egyik spanyol gyárában indítson termelést. A lépés akár több százmillió dollárt is megspórolhatna a kínaiaknak.
Mit tárgyal a Hongqi a Stellantisszal?
A Reuters legalább öt, az ügyet jól ismerő forrásra hivatkozik, ami arra utal, hogy a tárgyalások komoly alapokon nyugszanak. A végkimenetel ugyanakkor egyelőre bizonytalan — egyik fél sem nyilatkozott hivatalosan az értesülésekről. A Stellantis — szokásához híven — nem kívánta kommentálni az ügyet. A Hongqi, a FAW és a Leapmotor szintén nem reagált a hírügynökség megkeresésére.
A Leapmotor szerepe a háttérben
A tárgyalásokban egy harmadik szereplő is feltűnik: a kínai elektromosautó-gyártó Leapmotor, amely közvetítőként vehet részt a folyamatban. Ez nem véletlen, hiszen a vállalatban mind a Stellantis, mind a FAW jelentős tulajdonrésszel rendelkezik — ráadásul a Stellantis a legnagyobb egyedi részvényes.
A Leapmotor már most is építi saját ellátási láncát Spanyolországban, hogy modelljeit a Stellantis zaragozai gyárában gyárthassa. Nem kizárt, hogy a Hongqi is ezt a struktúrát használná ki.
A Stellantis stratégiája egyértelműen az új kínai partnerek bevonása. A Leapmotorral kötött együttműködés már ismert és megerősített, de korábban felmerült az is, hogy a cég tárgyalásokat folytatott a Xpeng, a Xiaomi és a Dongfeng Motor vállalatokkal is. Azonban a Hongqi neve most kerül először képbe.
Miért választják a kínaiak az európai gyártást?
A kínai gyártók számára különösen vonzó lehetőség, hogy egy már meglévő, részben kihasználatlan európai üzemben indítsák el a termelést. A beszállítói lánc és a logisztikai infrastruktúra már kiépült, így a piacra lépés gyorsabb és olcsóbb. A még fontosabb tényező azonban a vám. Az európai gyártás segít elkerülni az Európai Unió által a Kínából importált elektromos autókra kivetett extra vámokat — ez pedig komoly versenyelőnyt jelent.
A modellt mások is követik: a Magna Steyr az Xpeng európai modelljeit gyártja Grazban, míg a BYD saját gyárépítéssel választotta a költségesebb utat. A Stellantis-megoldás a kettő között valahol középen áll.
A Hongqi ambíciói: egymillió autó 2030-ra
A márka történelmileg a kínai állami limuzinok gyártójaként vált ismertté — neve jelentése „vörös zászló” —, de ma már egyre szélesebb közönséget céloz meg, és a luxusszegmensből a prémium kategória felé nyit.
Az európai tervek ambiciózusak: 2028-ig több mint egy tucat elektromos és hibrid modellt vezetne be. Ezek a célok jelentősen felgyorsulhatnak, ha a vállalat a Stellantis-szal közösen európai gyártásba kezd. A források szerint ez akár több százmillió dolláros beruházástól is megkímélheti a céget — ennyibe kerülne ugyanis egy új, saját gyár felépítése.
A vállalat hosszú távú célja, hogy 2030-ra évi egymillió autót értékesítsen, amelynek 10 százaléka — mintegy 100 ezer jármű — külföldön találna gazdára. Németországban a Hongqi nemrég megszakította együttműködését korábbi importpartnerével, a Hedin Automotive céggel, és a jövőben saját kézbe venné az értékesítést.
Alternatíva: hongkongi gyártás
A Reuters egyik forrása szerint a Hongqi egy másik megoldást is vizsgál: egy hongkongi gyártóüzem létrehozását. Az ott készült járművek alacsonyabb exportvámokkal juthatnának el az európai piacra, mint a szárazföldi Kínában gyártott modellek. Ez a B-terv azt jelzi, hogy a Hongqi minden lehetőséget mérlegel — a Stellantis-deal egy a forgatókönyvek közül, nem az egyetlen. A következő hetekben kiderülhet, melyik utat választja a kínai óriás.
