BMW i3 – 200 km ajándékba

0

Körülbelül 28 fok, tiszta, szélcsendes idő volt ma Délkelet-Magyarországon. Kiváló időjárás egy „mit tud az i3 ideális körülmények között” mókához, de a klímát azért 22 fokra állítottam, közepesen erősre, és – mivel így esett jól – nem is birizgáltam az út alatt. Kipróbáltam hát, hogy vajon meg tudok-e tenni úgy egy valamivel több, mint 200 kilométeres etapot, hogy ne kelljen a pénzemhez nyúlnom.

A bajorok első, és sokáig az egyetlen (nemrégiben ugyanis bemutatkozott az iX3) tisztán elektromos modelljéről tudni kell, hogy egy nettó 38,9 kWh kapcitású akkupakkal van felszerelve. Ebből a típusból ez a csúcsok csúcsa, 120 Ah, a reklám szerint több, mint 260 km hatótáv. A kalkulátor vicces dolgokat is ki szokott ugyan írni a megtehető távolság helyére, de az elmondható, hogy ezt az ígért közel 300 km-t tudja is az autó – általában. Nálam 13,3 kWh/100 km az eddig megtett 20000 km átlagfogyasztása, ha kicsit kerekítünk, és a 39-et elosztjuk 13-mal, az pontosan 3, azaz 300 km.

Miután nulláztam a Trip-számlálót, és rögzítettem, hogy közel 80 százalékos töltöttségen állunk (226 megtehető kilométerrel a bömbi pocakjában), útnak indultam az első százasnak.

GPS szerint 90-re állított tempomattal 12-13 kWh körüli fogyasztást produkált az e-autó, az Alföld viszontagságosnak egyáltalán nem nevezhető domborzatán pedig a legnagyobb emelkedőknél is alig szökött 20 kWh fölé a számláló, amit aztán lejtmenetben vissza is kaptam. Néhány közbeiktatott városi 50-es tempót leszámítva végig ezzel a beállított sebességgel értem el az úticélt.

Még otthon kitaláltam, hogy vagy ingyen töltök, és akkor az lesz a sztorim, hogy az oda-vissza út teljes fogyasztását teljesen ‘for free’ teljesítettem, vagy ha nincs lehetőségem erre, akkor töltés nélkül nyomom le a 200-at, egy 80 százalékra sem töltött i3-mal. Az is jól hangzott volna, de – ahogyan az a címből is kiderült – találtam olyan E.ON-os töltőt, ami még most sem kér indító alkalmazást vagy bankkártyát. Rádugtam. Ment. Aki Szegeden jár, annak tudom ajánlani ezt a töltőt, mely a város kevés ingyenes töltőinek egyike, és ami a szűk belvárostól 5 perc sétára található.

Valamivel 50 százalék alá merülve, 30 százalék elfogyasztott energiával jártam meg a szakaszt, de szerencsére volt szűk két órám, így közel tele aksira értem vissza, 94,5 százalékos töltöttséget sikerült elérnem 1 óra és 50 perc alatt.

Hazafelé kicsit kisebb volt a forgalom, és valamivel magasabbra állítottam a tempomatot, így ez a 100 km nagyjából 34 százalékot emésztett fel az akkumulátor kapacitásából. 61 százalékra merülve értem a garázshoz, de az igazán izgalmas rész még csak most következik.

Úgy tudtam autózni több, mint 200 km-t elektromosan, hogy nem kellett figyelnem a klímát, nem kellett lassabban mennem a forgalom többi résztvevőjénél, nem kellett a töltőket sem keresgélnem, arról pedig már nem is beszélek, hogy a mögöttem autózók milyen jó levegőt szívhattak az egész útjuk alatt. Ott töltöttem, ahol a dolgom volt, nem kellett az ingyen töltés öröméért cserébe átsétálnom a fél várost, röviden: minden stimmelt.

A végelszámolást tekintve: 226 megtehető kilométerrel indultam, 215-tel érkeztem, tehát 11 km híján teljesen nullára jött a ki ez a kaland. Ebben az útban nem csak az volt ajándék, hogy ingyen volt, de így volt az igazi.

Rozsa Arpad
“Orvostanhallgatóként az egészség védelme mindennapjaim szerves részét képezi. A nyomaték és a hangtalan közlekedés mellett így kifejezetten fontosnak tartom, hogy ne szennyezzük azt a környezetet, melyben mindennapjainkat éljük.”