Képtelenül hangzik, de pontos: a hamburgi Jungheinrich targoncái olyan akkumulátorral kezdtek el gurulni európai raktárakban, aminek az alapanyagát akár közönséges tengeri sóból is elő lehet állítani. A német intralogisztikai óriás bejelentette, hogy kiválasztott ügyfeleinél elindította a nátrium-ion akkumulátorok valós üzemi tesztelését — és ez az első alkalom, hogy egy nagy európai gyártó nem laborban, hanem konkrét napi munkakörnyezetben próbálja ki a technológiát ipari méretekben. A dolog azért érdekes, mert ha a nátrium-ion bizonyít a targoncáknál — ahol az igénybevétel sokszor brutálisabb, mint egy átlagos autós használatban —, akkor az autóipari adaptáció már csak idő kérdése.
Miért épp a targoncáknál kezdik?
Első ránézésre furcsának tűnhet, hogy egy ennyire fontos technológiai váltást nem a Tesla, a CATL vagy egy nagy európai autógyártó jelent be először élesben, hanem egy targoncagyártó. Ha azonban közelebbről megnézzük, akkor érthetővé válik a logika. A raktári anyagmozgató gépek napi szinten több műszakban dolgoznak, gyakran szélsőséges hőmérsékleti körülmények között — hűtőházakban mínusz huszonöt fok, nyári logisztikai csarnokokban negyven fok felett —, ráadásul a töltési ciklusok száma rendkívül magas. Egy targonca akkumulátora hamarabb látja viszont azokat az igénybevételeket, amelyekkel egy személyautó akku tíz év alatt találkozik. Ezért is jelképes, hogy a Jungheinrich több mint egy évtizeddel ezelőtt elsőként vezetett be lítium-ion akkumulátoros anyagmozgató gépeket a piacon, és ezzel az elektromos autóknál már ismert előnyöket — nagy energiasűrűség, rövid töltési idő — átültette az ipari logisztikába.
Egy évtized lítium-ion után új irány
A vállalat 2017-ben szerezte meg első nagyszabású megrendelését több mint 1000 darab lítium-ion akkumulátoros anyagmozgató járműre, és azóta is folyamatosan fejleszti a kínálatát — a közelmúltban például a FalcOn nevű nagyfeszültségű elektromos targoncát mutatták be. A német cég azonban nem elégedett meg azzal, hogy az iparág egyik lítium-ion úttörője. Ennek nyomán most továbblép, és ügyfeleivel közösen terepi teszteket indít a nátrium-ion technológiával hajtott berendezésekkel. A kísérletek lényege, hogy ne csak laboratóriumi körülmények között, hanem valós üzemi környezetben vizsgálják meg az új akkumulátorok teljesítményét, megbízhatóságát és élettartamát különböző működési feltételek mellett.
Tengeri sótól a raktárig: miért érdekes a nátrium
A nátrium-ion technológia legfőbb vonzereje az, hogy a lítium-ion akkumulátorokhoz képest költséghatékonyabb és fenntarthatóbb alternatívát kínál, mivel olyan alapanyagokra épül, amelyek világszerte bőségesen rendelkezésre állnak. A nátriumot — ahogy a cím is utal rá — akár közönséges tengeri sóból is elő lehet állítani, ami már önmagában is forradalmi különbség ahhoz képest, hogy a lítium kitermelése jellemzően néhány országra — főként Ausztráliára, Chilére és Kínára — koncentrálódik, geopolitikai kockázatokkal együtt. Ráadásul a nátrium-ion akkumulátorok nem tartalmaznak kritikus nyersanyagokat, sem lítiumot, sem kobaltot, ami a beszerzési láncok stabilitása és az etikai szempontok — például a kongói kobaltbányászat körüli aggályok — miatt is jelentős előny. Mindezek mellett a technológiától magas biztonsági szintet és szélsőséges hőmérsékleti körülmények között is stabil teljesítményt várnak, ami pontosan az a két terület, ahol a lítium-ion ma a leginkább kompromisszumra kényszerül.
Mit mond a Jungheinrich technológiai vezetője?
A vállalat oldaláról Martin von Werder, a Jungheinrich technológiai fejlesztési vezetője foglalta össze a stratégia lényegét. „Intenzíven dolgozunk új akkumulátortechnológiákon annak érdekében, hogy a jövőben is nagy teljesítményű, fenntartható és költséghatékony megoldásokat kínálhassunk ügyfeleink számára” — mondta. A vállalat ennek érdekében szorosan együttműködik nemzetközi cellagyártókkal és kutatási partnerekkel, hogy a technológiát az intralogisztika sajátos igényeihez igazítsa, és a teszteket is ezek mentén végzi. Az első laboratóriumi és terepi mérések már most értékes tapasztalatokat szolgáltattak az akkumulátorok élettartamáról, teljesítményéről és biztonsági viselkedéséről.
Diszkrét tesztek, nagy tét
A Jungheinrich egyelőre nem hozta nyilvánosságra, mely ügyfelek vesznek részt a tesztben, és azt sem árulta el, pontosan milyen típusú anyagmozgató berendezéseket szereltek fel nátrium-ion akkumulátorokkal. Ez a fajta diszkréció szokványos az ilyen korai fázisban lévő projekteknél, hiszen sem a gyártó, sem az ügyfelek nem szeretnének elköteleződni egy olyan technológia mellett, amelynek pontos paraméterei csak a tesztek végén derülnek majd ki. A vállalat ugyanakkor egyértelmű üzenetet küldött: „A nátrium-ion akkumulátor tesztelésével a Jungheinrich ismét megerősíti elkötelezettségét az innovációk korai alkalmazása és aktív alakítása mellett. Célunk, hogy az új technológiák előnyeit a lehető leggyorsabban eljuttassuk ügyfeleinkhez, és ezzel hozzájáruljunk a fenntartható és jövőbiztos logisztikához.”
Miért érdekes ez az elektromos autók szempontjából?
Bár a Jungheinrich bejelentése elsőre csak az intralogisztikát érinti, érdemes nagyobb távlatból nézni. A kínai CATL — a világ legnagyobb akkumulátorgyártója — már bejelentette, hogy 2025-től tömegtermelésbe viszi a nátrium-ion akkumulátorokat olcsóbb városi villanyautókba, és a BYD is gőzerővel dolgozik a saját változatán. A technológia jelenlegi gyenge pontja a lítium-ionhoz képest 20–30 százalékkal alacsonyabb energiasűrűség, ami miatt rövidebb hatótávot eredményezne ugyanakkora akkupakk esetén. Ezt azonban kompenzálja a lényegesen olcsóbb előállítás — egyes elemzések szerint cellaszinten akár 30-40 százalékkal alacsonyabb költséggel —, a jobb hidegtűrés, valamint az, hogy a kritikus nyersanyagok kiváltása csökkenti a beszerzési kockázatokat. Ha tehát a Jungheinrich-féle teszt sikeres lesz egy ennyire megterhelő ipari környezetben, az komoly érv lehet amellett, hogy a nátrium-ion technológia rövidesen az olcsóbb városi villanyautók és a flottajárművek világában is megjelenjen. Az pedig már átírná az európai EV-piac jelenlegi árképzési logikáját.
