Belső tér
Itt különül el legmarkánsabban a Standard a Premiumtól, és itt válik leginkább kérdéssé, hogy az ötmillió forint körüli árkülönbség (közel 9 000 euró Európában) tényleg arányos-e a kihagyott felszereltséggel.
A tető – a furcsa kompromisszum
A legfeltűnőbb változás felfelé van. A Premium panorámaüveg-tetőjét a Standardon megtartották az üvegszerkezettel együtt – de belülről szövethuzattal letakarták. Vagyis az autó kívülről úgy néz ki, mintha üvegteteje lenne, de bentről egy szövettel bevont, hagyományos tetőkárpitot látunk. A Tesla mérnökhelyettese, Lars Moravy szerint azért nem terveztek új fémtetőt, mert az drágább lett volna, és a szövetborítás javítja a klímahatékonyságot, valamint a kabinba szűrődő zajt is csillapítja.
Ami furcsa: a Model 3 Standardnál ezt a megoldást nem alkalmazták – ott megmaradt az átlátszó panorámaüveg. Az Y-on azonban kifejezetten kellemetlen érzés ülni, ha hozzászoktunk a Premium nyitott, tágas üvegtetejéhez: hátul a fej fölött minden bezáródik, és a kabin határozottan klausztrofóbiásabbá válik. Hosszabb, családi utaknál ez sokat számíthat.
Ülések, kormány, kárpitozás
Az ülések textilborításúak, nincs mikroszálas és nincs vegán bőr opció sem – csak fekete belső szín rendelhető. Az anyag minősége korrekt, nem hat olcsónak, de a Premium világos vagy fekete vegán bőr ülésének prémium hangulatát nyilvánvalóan nem hozza.
Az első ülések fűtöttek, de nem szellőztetettek. A hátsó ülésfűtés teljesen elmaradt – a Premiumon ez most már alapfelszereltség. A kormány fűtött, viszont az állítása manuális lett: ami a Premiumon villanymotor mozgat, azt itt kézzel kell beállítani. A hangulatvilágítás (LED ambient lighting) hiányzik. Ez a Premiumban éjszaka egy egészen finom prémium érzetet ad a kabinnak – a Standardból ez teljesen kimarad.
A középkonzol egyszerűbb kialakítást kapott: nincs hosszabbított, fedett tárolórekesz, a középső rész lényegében nyitott. A vezeték nélküli telefontöltő burkolata is gyengébb minőségű anyag (a gumírozott textúra helyett a Premiumon mikroszál van). Az első ülések állítása a képernyőre költözött, Eminek nem sok értelmét látom, sőt zavaró is egy kicsit, de ha falain nagyos spórolt a Tesla, Akko az biztosan az ülésenkénti 2db állító kar. A hátsó ülésekhez tartozó képernyő hiányzik. Aki a Premiumon megszokta, hogy a hátul ülő gyerekek vagy felnőttek saját streaming-tartalmat néznek a hátsó kijelzőn, az a Standardon ezt mobilon kell pótolja. A hátsó szellőzőrácsok továbbra is működnek, de digitális szabályozó panel nélkül.
A hátsó üléstámla állítása manuális lett. A Premium villanymotoros megoldása helyett itt minden ülésrészt külön-külön kézzel kell lehajtani. A 854 literes csomagtér ettől nem változik, de a használhatóság kétségtelenül kényelmetlenebb.
Hangrendszer és klíma
A talán legdrasztikusabb visszalépés a hangrendszer: a Premium 15 hangszórós, mélynyomós, két stúdió-erősítős rendszere helyett a Standardon 7 hangszóró és 1 erősítő, mélynyomó nélkül található. A különbség valóban hallható: a Premium hangját ismerő fülnek a Standard rendszere határozottan szegényesnek hat. Ráadásul FM/AM rádió sincs – ami a streaming-korszakban talán szimbolikus veszteség, de a magyar piacon, ahol a Petőfi vagy a Retro még mindig sokak alapja, érdekes döntés.
A klímaberendezésben a HEPA szűrő és a Bioweapon Defense Mode is elmaradt – csak az alap partikulátum- és szagszűrő van. A pollenszezonban érzékenyebb vezetőknek ez számíthat.
Műszerek és multimédia
A 15,4 colos központi érintőképernyő – ami egyben műszerfal is – változatlan a Premiumhoz képest. A felhasználói felület, a térkép, a navigáció, a streaming alkalmazások (Netflix, YouTube, Disney+, stb.), az autójáték-funkciók mind elérhetők. Itt a Tesla nem engedett a takarékossági gondolkodásnak, és ez nagyon helyes.
Vezetési élmény és futómű
A Standardban egy hátsókerekes elektromotor dolgozik. A Tesla – szokása szerint – nem ad meg pontos teljesítményadatot, de a 0–100 km/h gyorsulás 7,2 másodperc, vagyis a Premium RWD 5,6 másodperces értékénél érezhetően gyengébb. A végsebesség körülbelül 200 km/h.
A motor jellege ettől még jellemzően teslás: alacsony fordulaton azonnali nyomaték, lineáris gyorsulás, jól adagolható gázpedál. A 7,2 másodperces időt azért érdemes kontextusba helyezni: egy Skoda Enyaq vagy egy ID.4 alapváltozat ezt körülbelül hozza, és senkit nem zavar. Csak a Tesla-vásárlók szoktak hozzá az 5 mp alatti gyorsulásokhoz – aki a Premiumról jön át, az érezni fogja a különbséget, aki most ismerkedik a márkával, valószínűleg meg sem érti, miért panaszkodnak rá.
A futóművön viszont érdemi technikai különbség van: a Premium frekvenciaszelektív (frequency-selective) lengéscsillapítóit a Standardon hagyományos, passzív lengéscsillapítók váltják. Papíron ez visszalépés – a frekvenciaszelektív technológia drágább, és kisebb úthibákon finomabban dolgozik. Ennek ellenére a Standard tényleges menetkomfortja meglepően jó, sőt szerintem a tömegét jobban kontrollálja kanyarban, mint a Premium. Ennek valószínűleg az is az oka, hogy a kisebb, 18 colos kerék és a magasabb gumioldalfal sokat tompít a Tesla Y-okra jellemző keménységen.
A kormányzás precíz, közvetlen, de visszajelzésszegény – ahogy az Y-hez illik. Az autó méretéhez képest kifejezetten könnyen forgatható, parkolás közben kezes.
Autopilot és asszisztensrendszerek
Itt jön egy különösen vitatható döntés. A Standard alaphardvere ugyanaz a HW4 platform, ami a Premiumon dolgozik, viszont az Autosteer funkció szoftveresen le van tiltva. Magyarul: a sávban tartó automatika, ami a Tesla egyik legtöbbet emlegetett előnye, nem aktív a Standardon. Helyette csak alap adaptív tempomat van, és a vezetőnek mindkét kezét a kormányon kell tartania a sávközépen való haladáshoz.
Aki használni szeretné, megveheti a Full Self-Driving (Supervised) opciót, ami magyar piacon nem olcsó, de a hardver minden szempontból fel van készítve rá. (2026 május 21 óta előfizetéses konstrukcióban érhető el) Kérdés, hogy aki a legolcsóbb Teslát választja, miért fizetne ezért külön.
A vészfékasszisztens, az adaptív tempomat, a táblafelismerés és a holttér-figyelő természetesen működik.
Akkumulátor, hatótáv, töltés
A Standard egy körülbelül 62 kWh-s, LFP technológiás akkumulátorpakkot kap (az európai változatban CATL gyártmányú), szemben a Premium 84 kWh-s NMC pakkjával. A WLTP hatótáv kb. 500 km, ami a Premium 600 km feletti értékétől elmarad, de még mindig versenyképes az árkategóriájában.
Az LFP-akkumulátor előnye, hogy 100%-ig napi szinten is tölthető anélkül, hogy ez a cellaöregedésre érdemi hatással lenne – ezt a Tesla kifejezetten ajánlja is. Hosszabb távon tartós, és kevésbé érzékeny a magas töltöttségi szintre.
A DC gyorstöltési csúcsteljesítmény 175 kW (én mértem 182-t is), a Premium 250 kW-os értékéhez képest. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy 15 perc alatt körülbelül 260 km hatótávnyi energia tölthető vissza – ez nagyon közel áll a Premium 266 km-es értékéhez, mert a kisebb akku gyorsabban telik. Hosszú úton tehát a Supercharger-megálló nem lesz drámaian hosszabb, mint egy Premiummal.
Az AC fedélzeti töltő 11 kW háromfázisú, mint a Premiumon.
👉 A cikk folytatódik a következő oldalon – kattints a „3”-as gombra!
Kövesd az e-cars.hu-t a Facebookon is, további tartalmakért! ›
