A tavaly szeptemberi Tesla Battery Day egyik nagy bejelentése volt a Tesla és Elon Musk részéről az úgynevezett „Structural Battery Pack” bejelentése. Az újdonság tulajdonképpen arról szól, hogy az akkupakkot körülölelő fémkeret és az autó alváza nem két külön egységet alkotna, hanem maga az autó alváza szolgálna egyben az akkucellák tárolójaként is. Ezzel gyakorlatilag összeolvasztaná a Tesla a most még szinten minden elektromos autós padlólemez alapkoncepciójának két fő elemét.
Ez persze több problémát is felvet, melyek közül a kisebbik az, hogy miként lesz megoldható az ilyen struktúrában megépült autókban az akkucellák, vagy éppen az azokat tároló modulok cseréje? Bár elméletileg szinte minden elektromos autóban csavarok eltávolításával megoldható most még ez a kérdés, egyelőre nem jellemző az akkupakkok cserélgetése. Hacsak nem a NIO-t és akkucseretelep-hálózatukat vesszük alapul, melyet a tervek szerint hamarosan Európában is megtekinthetünk működés közben.
A másik, komolyabb kérdés leginkább az, hogy egy ilyen kialakításban megépített autó miként szerepel egy balesetben? Hogyan viselkedik az alváz, ha egy ilyen merőben új kialakításra komoly erőhatások hárulnak?
A kialakítás lényege, hogy az új, 4680-as cellákat méhkas jellegű elrendezésben egymáshoz ragasztják, majd az egészet könnyített acéllemezek közé teszik, beleépítve a hűtőrendszert is. Ez a „szendvics” kerül ezután közvetlenül az autó alvázában kialakított helyre, ezzel is növelve annak merevségét, nem beszélve a tömegen és a térfogaton megspórolható számokról. Az egész eljárásnak van még egy pozitív hozadéka, mégpedig tömegközéppont sűrűsödése miatt javul az autó menetdinamikája és ehhez az alváz-akkupakk pároshoz már csak egy lépés a Megacasting eljárással kiöntött elemek hozzáépítése, ezzel további költségeket spórolva a gyártáson.
De mi történik egy baleset esetén? A Tesla természetesen nem bízta ezt sem a véletlenre, egy teljesen új szabadalmat írtak le a folyamathoz, amit ráadásul bárki elolvashat az interneten. A megoldás lényege az, hogy:
„Ebben a kialakításban az alsó réteg olyan anyagból készül, amely elegendő merevséggel és szilárdsággal rendelkezik az akkumulátorcellák alátámasztására és a jármű normál működéséből adódó mechanikai terhelések lereagálására. Deformálódhat is az alulról érkező erőhatásoktól, amelyek egyébként az akkumulátor-rendszert károsítanák. A rugalmas vagy összetörhető szerkezet kialakításán túl számos nyílás biztosítja az egy baleset során túlhevülő cellákban keletkező gázok és füst távozását az akkupakkból.”