Fizikailag nincs kormány, nincs pedál, a Tesla mégis gondoskodott róla, hogy szükség esetén kézzel is irányítható legyen a Cybercab. Ez a legfurcsább ellentmondás az egész robotaxi-projektben: a Tesla éppen azzal büszkélkedett, hogy végre egy autót kizárólag a szoftverre bízva, minden hagyományos kezelőszerv nélkül tervezett meg, most viszont kiderült, hogy a jármű központi menüjének mélyén ott lapul egy rejtett, digitális kormánykerék — pontosabban egy joystick-szerű vezérlőfelület, amivel manuálisan is mozgatható az autó.
A funkcióra akkor figyeltek fel, amikor Austinban egy utasnak sikerült előhívnia a Cybercab rejtett szervizmenüjét. A képernyőn megjelenő kezelőfelület elméletileg alkalmas arra, hogy valaki kézzel irányítsa az egyébként teljesen kormány és pedálok nélkül gyártott autót — vagyis a Tesla mérnökei előre számoltak azzal, hogy adódhatnak helyzetek, amikor a szoftveres önvezetés helyett emberi beavatkozásra van szükség.
Miért van szükség kézi vezérlésre egy önvezető autóban?
A megoldás nem arra szolgál, hogy egy kíváncsi utas egyszerűen átvegye a volánt — hiszen szó szerint nincs is volán, amit megragadhatna. A Tesla vészhelyzeti szolgálatoknak készített dokumentációja szerint a Cybercab szükség esetén a fedélzeti kezelőszervekkel manuálisan is mozgatható, de ehhez az arra jogosult személynek előbb azonosítania kell magát a rendszerben. A sebességet emellett drasztikusan korlátozzák: a kézi módban a jármű nagyjából 11 km/órás tempónál gyorsabban nem haladhat.
Ez a korlátozás önmagában is sokat elárul a funkció valódi céljáról. Nem versenyzésre vagy hétköznapi közlekedésre szánták, hanem olyan kényszerhelyzetekre, amikor egy szoftverhiba, szenzorprobléma vagy egyéb műszaki akadály miatt az autó menet közben megáll, és onnan kell valahogy eltávolítani — akár egy forgalmas kereszteződésből, akár egy tűzoltóautó útjából. A mentőszolgálatok, tűzoltók vagy a Tesla saját szervizesei számára ez egyfajta biztonsági háló, nem pedig egy elrejtett extra funkció a felhasználók számára.
Egy B terv, amit nem utasoknak szántak
A virtuális kormány tehát valójában egy B terv: egy meghibásodott vagy rossz helyen megrekedt Cybercabot lehet vele arrébb tolni anélkül, hogy vontatóautót vagy más nehézkes megoldást kellene igénybe venni. Ez logikus döntés egy olyan flottánál, ahol a Tesla nagy tételben, sofőr nélkül szeretné üzemeltetni a robotaxikat — egy ilyen léptékű szolgáltatásnál elkerülhetetlen, hogy időnként előforduljon technikai leállás, és a cégnek szüksége van valamilyen módszerre, amivel gyorsan, vontatás nélkül tudja kezelni ezeket az eseteket.
Az viszont már jóval érdekesebb kérdés, hogyan sikerült egy hétköznapi utasnak előcsalogatnia ezt a felületet, hiszen a menüt elvileg nem a fedélzeten ülő emberek számára tervezték. Ez felveti azt a szélesebb problémát is, hogy egy ennyire szoftver-központú járműnél a szervizmenükhöz és rejtett funkciókhoz való hozzáférés kontrollja legalább annyira fontos biztonsági kérdés, mint maga az önvezető rendszer megbízhatósága.
Mit jelent ez a Cybercab image-ére nézve?
A Tesla marketingjében a Cybercab egyik legfontosabb üzenete pontosan az volt, hogy radikálisan újragondolták az autó fogalmát: nincs kormány, nincs pedál, mert egyszerűen nincs is rá szükség egy teljesen önvezető járműben. Ez a felfedezés nem cáfolja ezt az ígéretet, de árnyalja azt — kiderült, hogy a „nulla hagyományos kezelőszerv” filozófia mögött ott van egy tartalék megoldás, csak éppen digitális formában, elrejtve a hétköznapi felhasználók elől.
Kövesd az e-cars.hu-t a Facebookon is, további tartalmakért! ›
