Felmerül a kérdés: vajon a nátriumion-akkumulátor valóban esélyt jelent egy technológiai „tiszta lapra” az energiatárolás világában? Az elmúlt években az új akkumulátortechnológiákat – köztük a nátriumion-megoldásokat – a politika és a média gyakran úgy mutatta be, mint lehetőséget arra, hogy egyes régiók vagy vállalatok gyorsan ledolgozzák a piaci éllovasokkal szembeni technológiai lemaradásukat. Egy friss, rangos tudományos publikáció azonban jelentősen árnyalja ezt a képet.
A tanulmány a University of Münster, az ETH Zurich, a Stanford University, valamint a Fraunhofer Research Institution for Battery Cell Production (FFB) kutatóinak együttműködésében készült, és a Nature Energy hasábjain jelent meg.
15 000 szabadalom és mesterséges intelligencia: ezt vizsgálták a kutatók
A kutatócsoport több mint 15 000 szabadalmat elemzett mesterséges intelligencia segítségével. Nagy nyelvi modelleket alkalmaztak arra, hogy automatikusan besorolják a szabadalmakat az elektródanyagok, valamint az innováció típusa – termék- vagy folyamatinnováció – szerint.
Az így létrejött adatbázis alapján rekonstruálták, miként áramlott a tudás az évek során a különböző akkumulátortechnológiák között. Lényegében azt vizsgálták, hogy az egyes szabadalmak hogyan épültek egymásra az idő előrehaladtával, és milyen mértékben támaszkodtak korábbi fejlesztésekre. „Eredményeink azt mutatják, hogy az új akkumulátortechnológiára való átállás nem nyitja meg automatikusan az ajtót az új piaci szereplők előtt” – fogalmazott Dr. André Hemmelder, a Münsteri Egyetem kutatója.
Erősebb a tudástranszfer, mint gondoltuk
A sajtóközlemény szerint az akkumulátorszektor elemzése „masszív, folyamatos tudáscserét” tárt fel a különböző lítiumion-variánsok között, valamint a lítiumion- és a nátriumion-akkumulátorok között.
A Münsteri Egyetem külön kiemelte, hogy „jelentős tudástranszfer figyelhető meg a bevált lítiumion-technológiából az újabb nátriumion-megoldások felé”. Továbbá a tanulmány megállapította, hogy bizonyos esetekben – például a különböző lítiumion-technológiák között – a technológiák közötti tudáscsere még erősebb, mint az azonos technológián belüli továbbfejlesztés. Ez azt jelenti, hogy a már piacon lévő szereplők strukturális előnyben vannak, mivel képesek kihasználni a különböző kémiákon átívelő gyártási és tervezési tapasztalataikat. Az új belépők számára a piacra lépés akadályai „magasabbak, mint ahogyan azt gyakran feltételezik”.
Kína lép, Európa még fut
A megállapítások összhangban állnak a közelmúlt kínai fejleményeivel is. Az akkumulátorgyártó óriás, a CATL a Naxtra márkán keresztül igyekszik piacra vinni nátriumion-akkumulátorait, miközben az olyan autógyártók, mint a Changan, még az idén megkezdhetik a szilárdtest-akkumulátorok járműves validációját, párhuzamosan a hagyományos lítiumion-cellák továbbfejlesztésével.
Európában ezzel szemben a cellagyárak még mindig a lítiumion-akkumulátorok gyártásának felfuttatásán dolgoznak. A nátriumion- és szilárdtest-megoldások többnyire kutatási projektek, illetve startupok által fejlesztett technológiák, amelyek kereskedelmi forgalomba hozatala még várat magára.
Iparpolitikai üzenet: nem külön technológiákban kell gondolkodni
„Eredményeink azt mutatják, hogy az új akkumulátortechnológiára való átállás nem nyitja meg automatikusan az ajtót az új piaci szereplők előtt” – hangsúlyozta ismét André Hemmelder. „A már működő vállalatok tovább növelik előnyüket azzal, hogy egyszerűen átültetik meglévő tervezési és gyártási tudásukat az új technológiákba.”
A tanulmány iparpolitikai szempontból is komoly következményekkel jár. Tobias Schmidt, az ETH Zurich kutatója kiemelte: „A szakpolitikai stratégiáknak az akkumulátorokat technológiailag egységes rendszerekként kell kezelniük.” Hozzátette: „A versenyelőny nem elszigetelt szaktudásból fakad, hanem az átfogó technológiai képességek mesteri szintű birtoklásából.”
Nem „tiszta lap”, hanem tudásfüggő evolúció
A kutatás egyik legfontosabb üzenete, hogy a nátriumion-akkumulátor nem jelent automatikus újrakezdést az energiatárolási piacon. A technológiai fejlődés erősen épít a meglévő tudásra, gyártási tapasztalatra és szellemi tulajdonra.
Ez pedig azt jelenti, hogy a globális versenyben nem az indul nulláról, aki új kémiát választ, hanem az, aki képes integrálni és továbbfejleszteni a már meglévő technológiai kompetenciáit.
