Már több mint egy éve annak, hogy egy tisztán elektromos autó a társam a mindennapi közlekedésben. Ezért bátran le merem írni, hogy van már egy kis tapasztalatom az elektromobilitás terén. Azonban még mind a mai napig megmosolyogtatnak azok az emberek vagy inkább szakértők akik úgy gondolják (tudják), hogy a tisztán elektromos autó csak a városban használható. Maximum a megyén belül még el lehet vele menni, viszont Pestről már nem lehet eljutni Siófokig. Vannak megmondó és mindenhez értő emberek, ez tény. Éppen ezért úgy gondoltuk, hogy egy kicsit tovább lépünk és megpróbáljuk bebizonyítani, hogy elektromos autóval is lehet igen nagyokat kirándulni, utazni.
Május elejét írtunk, mikor a Nissan Magyarország meghívott a hivatalos Nissan LEAF tesztnapra Siófokra. Akkor vezettem először a vadonatúj tisztán elektromos Nissan-t, ami egyből meggyőzött. Persze, még aznap este lefoglaltam egy huzamosabb időre az egyik e-autójukat. A terv nagy-vonalakban megvolt, irány külföld, minél hosszabb útra. Magyarországon már nem kihívás e-autót tesztelni, maximum az Alföld egyes régióiban, ahol még nem mindenhol találni töltőt. Viszont bízom benne, hogy hamarosan ott is kiépül a megfelelő infrastruktúra.
Térjünk vissza a LEAF-re és a külföldi útra. Július végén már megvolt az útiterv. Járjuk be Szlovéniát és menjünk át Velencébe, nézzük meg, hogy ott mi a helyzet. Van az a mondás, hogy a szomszéd fűje mindig zöldebb, akkor talán töltőkkel is jobban el vannak eresztve. Meglátjuk! Eme roadmapomban bemutatom minden egyes nap, hogy küzdöttünk meg az elektronokkal illetve hogy muzsikált a Nissan LEAF a 30-34 fokos melegben. Előjött-e a Rapidgate-nek nevezett gyengesége, esetleg más hibák is megjelentek-e a közel 2500 kilométeres utunk alatt.
Az autóért augusztus 14-én reggel mentem Budaörsre. Majd délben felhívtak, hogy ha lehet akkor vigyem vissza mivel egy frissítést még rá akarnak tolni a hosszú út előtt. Persze! Menjen csak a frissítés, kíváncsi voltam, hogy mit is eredményez.
Másnap reggel, augusztus 15-én indultunk Székesfehérvárról reggel 6:05-kor! Tömött csomagtartóval és 99%-os töltöttséggel ECO módban 281 kilométer megtehető távval. Az összes kilométer 9282 volt az autóban.
Első utunk Zalaegerszegre vezetett, ahol megejtettük az első villámtöltést. A lenti térképen jól látható, hogy az M7-esen mentünk, majd Keszthely felé vettük az irányt. A zalaegerszegi Stadion utcai töltőig összesen 162.5 kilométert tettünk meg, 26%-os töltöttséggel értük el a töltőt. Az M7-esen 120-130 között volt a sebességünk, utána pedig betartva az aktuális sebességhatárokat. Az átlagfogyasztásunk 14,9 kWh/100km-re jött ki, amit úgy érzek, hogy eléggé meggyőző volt ennyi csomaggal és autópályás vezetéssel.
26%-ról 80%-ig fel is töltötte a villám az autót 29 perc alatt, ez idő alatt 18 kWh áramolt át az autóba. 8:47-kor 198 kilométer megtehetővel, kicsit meleg akkuval irány Szlovénia. Azonban előbb megálltunk egy MOL kúton és vettünk egy havi Szlovén autópálya matricát. Ennek az ára 10.295 ft volt.
Akkor nézzük a szlovén töltőket, villámtöltőket. Az autópályák mentén nagyon jól el vannak osztva ezek a töltők, viszont fizetősek. Itt is több fajta térképet találni, de én mindig a jó öreg PlugShare mellett teszem le a voksom, esetleg még Chargemap-ot is segítségül hívom ha úgy adódik a helyzet. A villámtöltők többségét a Petrol vagy a Sodo üzemelteti.
Az a jó ezekben a töltőkben, hogy túristaként az összeset indíthatjuk Petrol kártyával, amit az alábbi kutakon lehet megvásárolni. Ez egy kemény kártya, ami 10 EUR, de 2×30 percet tölthetünk vele, azaz két indításra elegendő egy kártya és az ára. Továbbá ezeket a töltőket el lehet indítani telefonról is, a onecharge.eu oldalról. Ezen keresztül 0.25 EUR egy percnyi töltés. Ha egy kicsit matekozunk akkor egyértelmű, hogy a kártya gazdaságosabb!
Mi is a kártya mellett tettük le a voksunkat, kíváncsi voltam a folyamatra. Az első kút ahol meg lehet venni a kártyát és az első villámot találjuk az a Grabonos pihenő. A kúton dolgozók sajnos semmit nem tudtak elmondani magáról a Petrol kártyáról, azt sem lehet megnézni, hogy mennyi egység maradt még a töltés után.
Zalaegerszegről indulva térkép szerint az út, közel 92 kilométer. A Stadion úti villámtöltőtől 9444 kilométerrel indultunk, majd a szlovén töltőig 9536 kilométerrel érkeztünk meg, ez kereken 92 kilométer. Tippelő óra szerint 80%-al és 198 megtehető kilométerrel indultunk. A szlovén töltőhöz 41%-al és 105 kilométerrel érkeztünk meg. Az út vegyes volt, mivel a hazai oldalon 50 és 90 km/h között mentem, a szlovén autópályán pedig 110-120 között végig, átlagfogyasztásunk 14,3 kWh/100km lett. Az akkumulátor is kellően visszahűlt a normálisnak mondható hőmérsékletre.
A töltés indítása a szomszédos Petrol kúton vásárolt kártyával egy egyszerű mozdulat volt. A kártya lecsippantása után a gombokkal egyszerűen csak ki kellett választani a töltőfejet és indíthattuk is a töltést.
Ennél a töltésnél már látni lehetett, hogy az akku hőmérséklete feljebb ment, de még nem érte el a kritikusnak számító piros vonalat. A töltés sebessége 34 kW-al ment.
A töltő 28 perc alatt töltötte fel 41%-ról 82%-ra az akkut, ennyi idő alatt 16 kWh-t kapott a LEAF. Az óra szerint 209 kilométert tudtunk megtenni. Irány Ljubljana!
A forgalom elég nagy volt az autópályán, ezért már csak 100-110 között tudtam haladni. 21 fokra állított klímával és bekapcsolt ProPilot módban, ami az egyik legjobb dolog az új LEAF-ben. Hogy miért? Nyugodtan nézelődhettem, nem kellett attól félnem, hogy túl közel megyek az előttem levőhöz vagy épp nem veszem be a kanyart időben. Ezen a szakaszon kitűnően vizsgázott a ProPilot!
Ljubljanába 19%-al és még 58 kilométer megtehető kilométerrel érkeztünk meg, a szállásig 156 kilométert tettünk meg összesen 13,8 kWh-s átlagfogyasztással. Ami elég hihetetlennek tűnik, klímával, pályázással, hegyeken át és 100-110-es tempóval. De ennyit sikerült belőle kihozni! Lehet, hogy a sw frissítés miatt lett ennyire gazdaságos? Az akku hőmérséklete még mindig nem érte el a piros szintet, bár szerintem ha még egyszer kapott volna egy villámtöltést akkor már biztos, hogy bele szaladt volna a kritikus mezőbe!
A szállásig összesen 410,7 kilométert tettünk meg 6 óra 22 perc alatt. Azonban ebbe az időbe bele tartozik a kisebb megállások is mikor nem töltöttünk, ugyanis ekkor egyszer sem állítottam le az autót. Persze, lehet gondolni, hogy ezt egy belsőégésű autóval egy huzamba meg lehet tenni, de most nem ez volt a cél!
A szálláson a hat állásos Tesla Supercharger mellett volt négy darab normál Type2 töltő is. Amire egyből fel is dugtuk az autót, had töltögessen.
Később pedig elindultunk a belvárosba. Szerencsére az összes Type2 töltési lehetőség ingyenes egész Szlovéniában! Nem kell érte semmit fizetni, a legtöbb Type2-s töltőoszlopot az Elektro Ljubljana telepítette és ők is üzemeltetik.
Elég csak egy applikációt letölteni, regisztrálni, majd indíthatjuk is a töltést telefonról. Az applikációban látni, hogy mely töltők szabadak, foglaltak vagy éppen hibásak. Egyetlen hátránya van, hogy itt is megtalálható egy-két car-sharing cég akik szintén ezeket a töltőket használják. A parkolás a töltés ideje alatt ingyenes, viszont egy kis papíron vagy órán jelezni kell, hogy mikor értünk oda a töltőhöz. Amennyiben meghaladjuk a három órát, esetleg nem írjuk ki a töltés indítását és arrafelé sétál egy parkolóőr akkor akár 80 EUR-ra meg is büntethet. Átgondolt, kitűnő kivitelezés!
A vacsora finom volt, az autót pedig ismét felraktam tölteni a szállodába parkolójában, mivel másnap ismét egy komoly túra várt ránk!
