Sokszor érdekes visszatekinteni a múlt eseményeire, főleg, ha azokat a jelen kontextusában tudjuk vizsgálni. Az egyik nagy kedvencem a Daimler-Tesla deal. A Daimler segítő kezet (és pénzt) nyújtott a Teslának 2009-ben, ugyanis ekkor a Daimler 10%-os részesedést vásárolt a Teslában. Cserébe a Tesla gyártotta és a Mercivel együtt fejlesztette ki a Mercedes B 250e tisztán elektromos modell hajtásláncát. Majd 2014 októberében a Daimler eladta a fennmaradó részvényeit 780 millió dollárért, amit 50 millióért vett. Pedig ha a kooperáció megmaradt volna, akkor a Tesla technikájával és a Mercedes minőségi hátterével mára olyan elektromos autók készülnénk amik mindenki igényeit kielégítenék.
Kicsit ilyen a kínai NIO története is, amiről csak most mesélt William Li (Li Bin), a márka alapítója és vezérigazgatója. Akik nyomon követik a NIO történetét, azok tuják, hogy a márka mostani élete csak egy hajszálon múlt 2019-ben.
A bajok még 2018-ban kezdődtek, amik már-már a sikerrel induló cég végét is jelenthették volna. Ezen problémák egyike az a visszahívási akció, amit több öngyulladásos tűzeset előzött meg Kínában. A probléma ott kezdődött, hogy az akkupakk NEV-P50 nevű komponensét (CATL gyártmányú akkumodul) cserélni kellett. Ez 4803 darabot érintett az ES8 a típusból, ami komoly költséggel járt a NIO-nak. Egészen pontosan 49,4 millió dollárba került a mutatvány, ami 305-ös dollár/forint árfolyammal számolva több, mint 15 milliárd forint.
Ám ez csak az egyik tényezője volt a rossz helyzetnek, ugyanis a működéshez szükséges pénzek sem álltak teljes egészében rendelkezésre a vezetés számára. Akkoriban a NIO név még nem azt jelentette, mint ma. Befektetőket sem igazán sikerült találni, így pénzek sem érkeztek a céghez. Mindezek végül oda vezettek, hogy a NIO eljutott a csőd szélére és ekkor lépte meg William Li azt, amit sokan nem tettek volna: megkereste a Teslát, hogy megvennék-e a már majdnem kész NIO üzem gyártósorait? Elon Muskék akkoriban már gőzerővel építették a Gigafactory 3-at Sanghaj mellett és mivel a szükséges gyártósorok beszerzése nem ment zökkenőmentesen, Musk végül belement az üzletbe, mivel azzal ők is jól jártak. Az ilyen gyártógépek beszerzése ugyanis nem egyszerű dolog, főleg nem egy gyárra való.
A NIO ezzel pénzhez jutott, míg a Tesla a vártnál is eredményesebb negyedévet tudott zárni az extra gyors gyártósor beszerzésnek köszönhetően.
