Európai szervezetek szólítják fel az EU-t, hogy határozzák meg a töltőinfrastruktúra céljait

0

Az Európai Autógyártók Szövetsége (ACEA), az Európai Közlekedési és Környezetvédelmi Szövetség (T&E) és az Európai Fogyasztók Szervezete (BEUC) közös levélben arra kérte az EU éghajlati, közlekedési, ipari és energiaügyi biztosait, hogy törvényben kötelezzék a tagállamokat bizonyos mennyiségű elektromos autók töltőpontjainak telepítésére.

A céljuk az, hogy 2024-re az EU-ban már 1 millió töltőpont álljon az e-autósok szolgálatára, 2029-re pedig 3 millió. Ez egy jelentős előrelépés lenne. 2020-ban ugyanis összesen csupán 224 000 töltőpont volt Európában.

„A célok kitűzése jelezni fogja a fogyasztók számára, hogy a nyilvános töltési pontok száma lépést fog tartani az egyre növekvő eladásokkal.” – áll a levélben.

A nyilvánosan elérhető töltőhálózatnak együtt kell növekednie a forgalomba kerülő elektromos járművek számára. Ez egyfajta biztonságot nyújt az autógyártók számára és jó lehetőséget az üzemeltető és telepítő vállalatoknak is. A javaslat 1 millió új munkahely létrehozását is elősegítené a kontinensen.

Az autógyártóknak is érdekében áll, hogy az infrastruktúra kiépítésének költségét a tagállamokra hárítsa. Így a töltőhálózat kiépítésének összegét nem kell közvetlenül beépíteniük az autók árába.

„A célokat minden ország számára egyszerű és tisztességes módon kell kiosztani.” Minden ország esetében egy igen sok tényezővel rendelkező képlet segítségével számolnák ki a telepítendő töltők mennyiséget. A képlet figyelembe veszi a jelenleg is elérhető töltők számát, az eladott elektromos autók mennyiségét és még rengeteg egyéb mást is.

Magyarországra levetítve ez az jelenti, hogy 2024-re már 3 397 db töltőpont lenne elérhető hazánkban, 2029-re pedig 17 927 darab. De például 2029-ben Németországban ez már több mint 1 millió töltőpontot jelentene.

Monique Goyens a BEUC vezérigazgatója: „Ugyanolyan egyszerűnek kell lennie az elektromos autó töltésnek, mint ma benzint tankolni.” Ehhez pedig az szükséges, hogy az olyan gyakorlati kérdésekben, mint – a kilowattóránkénti ár vagy az elérhető fizetési módok – a döntéshozóknak konszenzusra kell jutniuk.