A kaliforniai Berkeley Egyetem két kutatóintézete a napokban kiadott egy, az elektromos járművek globális akkumulátor-ellátásáról szóló kutatási ismertetőt, melyben azt írják, a következő évtizedekben sok millió aksira lesz szükség az e-autókhoz. Felmerül azonban a kérdés:
Hogyan tudjuk fenntartani az igényekhez szükséges akku-mennyiséget?
A Berkeley Jogi, Energiaügyi és Környezetvédelmi Központja és az Institute of Natural Resource Management jelentésükben kiemelték az ipar és a politikai döntéshozók számára aggodalomra okot adó kritikus területeket. A kiadvány nem tartalmaz semmi olyat, ami különösképpen meglepné az EV-rajongókat, a bizonytalanságból viszont érzékelhető, hogy még sok tennivaló van a témával kapcsolatban.
Az elektromos járművek jóval hatékonyabbak, mint belső égésű motoros társaik, ez tény. Sajnos azonban az is tény, hogy az akkumulátorok károsanyag-kibocsátási források, ezt pedig nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Az akkumulátorok ellátási láncának felépítése jelentősen befolyásolja az elektromos autók kibocsátását. A kutatók azt állítják, hogy az e-autók akkumulátor-gyártásával járó kibocsátás nagyságrendileg megegyezik a járművek összes többi részének gyártása során produkált szennyezéssel, azt azonban egyértelművé tették, hogy ezek a járművek ettől függetlenül nagy előnnyel indulnak a belső égésű motorok hajtotta kocsikhoz képest:
„A becslések szerint az EV-k életük során átlagosan 50 százalékkal kevesebb üvegházhatású gázt bocsátanak ki kilométerenként, mint a belső égésű motorral szerelt autók. Ez azt jelenti, hogy a számok 25–28 százalékkal alacsonyabbak azokban a térségekben, ahol a villamosenergia-ellátás fosszilis tüzelőanyagot is igényel, és 72–85 százalékkal alacsonyabbak ott, ahol nagy arányban van jelen a megújuló energia.”
Nehéz pontosan meghatározni az akkumulátorok szerepét az e-autók élettartama során végzett teljes kibocsátásában, ideértve a közúti használatot is. A legjobb becslések szerint a teljes szennyezés 5-15 százalékáért lehetnek felelősek.
Azokban a régiókban, ahol a villamosenergia jelentős részét szénerőművekkel termelik, az akkumulátorok kibocsátása lényegesen magasabb, mint a tisztább energiát használó területeken.
A felépítés és a gyártási technológiák természetesen márkánként különbözőek lehetnek. Ugyanez a helyzet az „energiakeverékkel” is az üzemben, ahol az akkumulátort előállítják. Attól függően, hogy mekkora távolságból történik az anyagszállítás, tehát, hogy milyen messze van a bánya az üzemtől, úgy növekszik az akkumulátorok névleges károsanyag-kibocsátása is. Meg is van tehát az első opció, amivel csökkenthetők a számok: közel kell építeni a gyárat a nyersanyag-forráshoz. Ez azonban természetesen nem minden esetben ennyire egyszerű.
Vannak szerencsére más módok is az akkumulátorok fenntarthatóbbá tételére, ideértve például az okosabb töltést (növelve ezzel az élettartamot, és megőrizve a kapacitást) és a másodlagos felhasználás lehetőségét, tehát az újrahasznosítást, ugyanis minél tovább van egy legyártott aksi használatban, annál kevesebbet szennyez, ha az egész élettartamot nézzük. Például, a használt e-autók akkumulátoraiból telepíthetünk egy helyhez kötött energiatároló-állomást, segítve ezzel a megújuló energiaforrások hálózatba történő integrálását.
„Egyes szakértők arra számítanak, hogy 2030-ra egy átlagos EV életciklus-kibocsátása 50 százalékkal csökkeni fog. Becslések szerint egy teljesen megújuló jövőbeli töltőhálózat alkalmazásával az e-autók minimum 90 százalékkal kevesebb üvegházhatású gázt bocsátanak majd ki, mint a belső égésű motorral szerelt járművek.”
A változások, melyek az akkumulátorok kémiájában bekövetkeztek, jelenleg még bizonytalanságot okoznak.
Az elektromos autók iparága számára exponenciálisan nő az igény a lítiumra, a kobaltra és a grafitra. Az autógyártók egész jól haladnak a kobalt felhasználásának csökkentésében, de a rohamtempónak köszönhetően, illetve a speciális anyagkeverékek használata miatt az ellátási lánc egy szűk keresztmetszetre fog korlátozódni a jövőben. Mindenképpen szükség van tehát az újításra, a jelenleg ismert technológiák ugyanis mindamellett, hogy szennyeznek, kizsákmányolt szegmensei már a jelenünknek is, így a jövő számára nem lehetnek releváns opciók.
