A Formula E versenysorozatot 2011-ben indították el. Azóta lassan eltelt egy évtized, és az elektromos autók már jó úton haladnak a tömeges eladások felé. Az Airspeeder, az első versenyprogram az elektromos repülők számára, ezen a héten bejelentette, hogy hétszámjegyű összeget (dollárban természetesen) különít el a sorozat beindításához. Az e-repülős sorozat alapítói úgy vélik, hogy ez felgyorsíthatja a haladást a fenntartható, elektromos légi közlekedés felé vezető úton.
A társaság bejelentette, hogy két piacvezető ausztrál társaságtól, a Saltwater Capital-től és a Jelix Ventures-től kapott finanszírozást. Az Alauda, a sorozat mögött álló technológiai vállalat központja Adelaide-ban, Dél-Ausztráliában található. További befektetők, támogatók is sorakoznak a projekt mögött, köztük olyan neves cégek is, mint az EQUALS pénzügyi vállalkozás, illetve a német logisztikai vállalat, a DHL.
Terveik szerint az Airspeeder 2020-ban a kaliforniai Mojave-sivatagban személyzettel a gépek fedélzetén hajtott volna végre tesztelést, ám a világjárvány ennek is megálljt parancsolt. A próbákat így Dél-Ausztráliában fogják folytatni, mondhatjuk, hogy hazai pályán. Az Airspeeder saját prototípusa tavaly debütált Angliában a Speedwood fesztiválon, ennek a modellnek a pilóta nélküli tesztelése is folyamatban van.
A körülbelül 250 kg súlyú Airspeeder-repülő olyan akkumulátort használ, melyet akár a verseny közben is kicserélhetnek. Az átszerelés várhatóan 15 percig tart majd. Négy 32 lóerős elektromos motor hajtja a gépeket, melyek segítségével az óránkénti 200 km/h végsebességet is meghaladhatják majd. A jármű talajhagyása 15 és 130 méteres távolság között alakul [ez a felszálláshoz szükséges futópálya minimális hosszát jelenti – a szerk.]. Ez még elég tág tartomány, de elsőre igen meggyőző adatok.
Matt Pearson, az Alauda és az Airspeeder versenysorozat alapítója elmondta:
„Gazdasági szempontból az eVTOL (Electric Vertical Take Off and Landing) ágazat 2040-re 1,37 trillió eurós részesedést érhet el. A fejlődést pedig a repülés, a technológia és az autóipar legnagyobbjai támogatják. Ezek a cégek olyan technológiákat fejlesztenek, melyek átfogják mind a növekvő, mind a recessziós gazdasági ciklusokat. A fókuszban továbbra is ezen technológiák fejlesztésének felgyorsítása áll.”
Jelentős akadályok mutatkoznak azonban a városi légi közlekedéssel kapcsolatban, ideértve a csomópontokra vonatkozó szabályozásokat, a légtér felügyeletének nehézségeit és a megbízható ellátási láncok kialakítását. Ennek ellenére reális lehetőség, hogy egy egész iparág alakuljon ki, magában foglalva mind a szállító légijárműveket, mind a légi taxikat. A társadalomnak azonban még a komolyabb fejlesztések megkezdése előtt tudomást kell szereznie a repülő járművek közeljövőbeli érkezéséről, valamint szükséges megvitatni a biztonsággal és a zajjal kapcsolatos aggályokat is.
Nemrég Dave Merrill, a San Francisco-i székhelyű Elroy Air vezérigazgatója a következőket mondta:
„Szükségünk van egy ütemtervre, amelyet a nyilvánosság is elfogad. Így juthatunk el az igazán izgalmas projektektől a reális, megvalósítható tervekig.”
A versenyeket pedig, mint például az Airspeeder is, izgalmas lesz nézni, de fontosabb szerepe is lehet ezeknek a rendezvényeknek: csatornát jelenthetnek a városi légi mobilitás testközelbe hozatalára és a nyilvánosság számára történő bemutatására.
Pearson úgy fogalmazott:
„Az elektromos hajtás megoldás lehet sok olyan kérdésre, melyekre a belső égésű motorok nem képesek választ adni. Az elektromos repüléssel, azok versenyötletével az elektromos járművek valódi jövője felé haladunk. Hasonló lesz a hatás ebben a szegmensben is, mint ahogyan a Formula E ösztönözte az elektromos autók fejlődését.”
