Állandó vendégbloggerünknek, Varsányi Péternek hétvégén volt egy kis szabad ideje és összegyűjtötte a különböző oldalak e-autós cikkei utáni kommentekből az aranyköpéseket. Lássuk:
Az elektromos autók témaköre elképesztően megosztja az embereket – én meg amilyen agresszív kismalac vagyok, csak azért is tovább piszkálom a témát. A blogként használt Facebook oldalamon gyakran fejtem ki erről-arról a véleményemet, néha kicsit „bajerzsóti”-s stílusban, hátha egyszer én is kapok egyet a sok visszaküldött lovagkeresztből. Aztán néha szólnak, hogy készítsem el a morgásom szalonképesebb verzióját – nehéz lesz, de azért most megpróbálom…
Azzal gondolom nem mondok sok újat, hogy a Vezess.hu meg a Totalcar.hu szerkesztői a benzingőzben párolt agyukkal élesen kiállnak a néma elektromos autók ellen, bár a TotalCar már kezd elmozdulni a realitások irányába, és meglepő módon a másikon is megjelent múltkor egy normális cikk. Érdekes viszont, hogy a Portfolio.hu annyira ellenszenvesen áll a témához, mintha minimum kőkemény autós magazin lenne, holott egy gazdasági laptól max. a Tesla tőzsdei ingadozásairól várnék elemző cikkeket. No de a HVG.hu és a 444.hu, az az igazán hardcore, főleg az olvasói kommentek! Komolyan, mintha csak 70-es IQ-júak járnának oda olvasni – illetve szerintem sokszor el sem olvassák a cikket, csak megosztják saját, nagyon-nagyon fontos butaságukat. Szóval itt egy rémisztő válogatás a legutolsó elektromos-autós cikk utáni kommentekből:
„…a nagyon limitált lítium-készlet további fogyása esetén…” – A lítium gyakorisága a földkéregben nehezen meghatározható, mert a különböző tanulmányok más-más sorrendbe sorolják, de valahol a 26. és 33. leggyakoribb anyag. Megelőzi pl. a nehéz ólmot, és alig marad le a nitrogéntől, ami viszont a légkör 2/3 részét alkotja. Ráadásul alig kell belőle egy lítium akkuba, pl. egy 180 kg-os akkupakkból kb. 12-14 kiló a lítium, lévén, hogy nagyon könnyű anyag. Nem mellesleg 35.000 tonnát, azaz 35.000.000 kg-ot bányásztak ki belőle 2016-ban, amikor még annyira be sem indult az eCar biznisz. Kedves komment-huszárunk valószínűleg a kobalttal keveri, abból tényleg nem túl sok van, az viszont csak a régebbi akku kémiákhoz kellett. Ilyen alapon jöhetne akár a mérgező kadmiummal is, amit már rég magunk mögött hagytunk a NiCd akkuk megszűnésével. Jelenleg a kobalt-felhasználás vagy nulla (Pl. a Nissan LEAF-ban használt LMO kémiájú, vagy a kínai lítium-vasfoszfát akkuk esetében, vagy pl. egy Tesla Model 3 esetében már csak 2,8%-os, de már előkészítés alatt áll az új, 0%-os kobalt-tartalmú verzió gyártása is.)
„…a lítium nem újrahasznosítható…” – Hát persze! Miután lemerült az akku, a lítium annihilálódik a kommentelő agyában lévő antianyag-agysejtekkel, és nagy energia felszabadulása mellett eltűnik az Univerzumból. Hogy a francba ne lenne újrahasznosítható egy konyhasóhoz hasonló anyag? Vízzel kioldják, szárítva kristályosítják, majd olvadékából elektrolízissel a tiszta fém kiredukálható. Az más téma, hogy jelenleg alig van rossz akkumulátor (inkább csak a mobiltelefonok termelik, nem az autók), így jelenleg csak egy cég végzi Európában az újrahasznosítását. No meg jelenleg még meg sem éri, mert 100 éve bezárt sóbányák meddőhányóiból olcsón kitermelik azt, amit régen még csak kiszórtak…
„…nézz meg egy lítium bányát! azért vajon miért nem sírnak a zöldek?” – Azért kis butuskám, mert a lítium sói a vízben jól oldódnak, így a külszíni bányákat elmosná az eső! Amit a média mutogat véres kardként, az a kobalt külszíni fejtése Kongó területén, de neked láthatóan az agyadban van kongó üresség… Ellenben több sóbánya is van a föld alatt, ahova a turisták is ellátogathatnak, mert annyira veszélytelen – viszont csodaszépen csillog a kősó a lámpafényben! A lítium ugyanis „ízetlen” só formában, évmilliók alatt vastagon kikristályosodott az ős-óceánok elpárolgása során, így jelenleg van is belőle sok, ill. a sivatagos vidékeken üzemelő édesvíz-lepárlókól folyamatosan lehet friss lítiumot kitermelni. Az óceánokban ugyanis hatalmas mennyiségekben van oldott lítium!
„…az üzemanyagcella kerül előtérbe…” – Persze, tök logikus, hogy a napfényből napelemmel előbb villanyt csinálunk, azzal elektrolízissel vizet bontunk hidrogénre, azt kompresszorral összenyomjuk és visszahűtjük a tároláshoz, aztán katalizátorral ammóniát csinálunk belőle, azt rozsdamentes tartályhajókkal átszállítjuk egyik kontinensről a másikra, ott termikusan elbontjuk az ammóniát hidrogénre, ismételten cseppfolyósítjuk összenyomással és -240 °C-ra történő lehűtéssel, és közben külön választjuk a hidrogént a nitrogéntől, aztán a cseppfolyós hidrogént hűtve, tartálykocsival elvisszük a hidrogén-kutakra, ott átfejtjük az ottani nagy nyomású tartályba, aztán onnan a hidrogéncellás autó kis tartályába, hogy aztán ott ismételten elgázosítjuk felmelegítéssel, aztán villanyt csinálunk belőle az üzemanyag-cellával, amit ideiglenesen eltárolunk egy akkumulátorba, hogy padlógáznál is legyen elég villanyunk. Ezzel szemben az elektromos autónak feltöltjük az akkumulátorát a napelemről. Rettenetesen rossz a hidrogén kör energia-egyenlege, kb. drágábbra jön ki, mint a benzin – az adókkal együtt. Tévhit az is, hogy gyorsan tankolható, mert a jelenlegi hidrogén-kutak jelenlegi sebességével jó negyedórába kerül egy tankolás, mivel a 700 bar (!) nyomású hidrogént úgy kell kezelni, mintha minimum nitroglicerin lenne.
„…Konkrétan a lítium akksi a 2030-as évekre kifutott tech lesz…” – Persze, majd a sötétség-meghajtású autók jönnek: lesz egy lámpa, amit a szádba kell venni, és ahogy beszívod a fényét, az hajtja majd az autót! Tény, hogy nagy áttörés lenne, ha a korlátlan méretű emberi butasággal lehetne autót hajtani, de sajnos erre vonatkozóan még nincsenek sikeres kutatások. Ellenben a lítium akkuból van kb. 300 féle kémiai összetétel, és mindegyiket igazából lítium akkumulátornak hívják, legyen szó szilárdtest akkumulátorról, fluor-akkumulátorról vagy éppen grafén akkuról. (A teherautó meg a busz is autó, ugye? Kb. így van ez akku-fronton is.) A lítium ugyanis a legkönnyebb fém; ha történetesen nem egy szilárd anyag lenne, hanem gáznemű, akkor a levegőnél is könnyebb lenne, így a lufikat azzal is lehetne tölteni, nem csak hidrogénnel és héliummal. Tehát minden modern akkumulátornak az egyik fő összetevője ez a nagyon könnyű, nem mérgező anyag lesz – még 1000 év múlva is!
„…2050-re lesz 2 milliárd jármű a világon ebből nagyon max 35 millió lesz elektromos, … ami a 2 milliárdnak mennyi is, 2,5%-a?” – Igen, a kínai BYD autógyár legutolsó havi adata szerint 750%-os növekedés volt az elektromos autók gyártási darabszámában. Matekból gyengébbeknek ez 7,5 szeres növekedés. Norvégiában az eladott új autóknak már több, mint 50%-a elektromos autó. Nem beszélve arról, hogy az önvezetés egy-két éven belüli elterjedésével az emberek jelentős részének nem kell majd autó; ha utazni akar, telefonon rendel egyet a ház elé, beül, beírja a telefonján, hogy hova akar menni, az autó magától, taxis nélkül odamegy, ott kiszáll, az autó meg elhúzza a csíkot. Nincs parkolás, nincs karbantartás, nincs tankolás, nincs saját autóra se igény.
„…jövő a supercapacitoroké,a lithium ion a múlt…” – A szuperkapacitásokban kapacitív úton van eltárolva a töltés. Tudod, mekkora taszító erő van a töltött részecskékben? Régi iskolai szemléltetés, hogy ha egy-egy coulomb töltés lenne téve a Lánchíd két végén a két oroszlánra, a köztük ébredő erő széttépné a hidat! Ezért a szuperkapacitások sosem fognak odáig fejlődni, hogy utolérjék az akku technikát, ahol kémiailag megkötve, töltés-csere útján és semleges állapotban van tárolva a töltés. Egy akku százszor-ezerszer több töltést tud eltárolni emiatt, mint a legjobb kondenzátor! Lehet ötvözni az alacsony áramleadású, de nagy kapacitású szilárdtest akkumulátort és a kis kapacitású, de nagy áramú szuperkapacitást, így ha hirtelen áram kell, a kondikból jön ki a sok töltés, de amúgy a szilárdtest akku tárolja el. Igen, Elon Musk a szuperkapacitásokból írta a diplomamunkáját, és megvették a Maxwell Technologies-t, akik meg szuperkapacitásokat gyártanak. Szóval nem kell félteni, olvasott már róla…
„…a kínai is egyre csak megspórolja az akksikban lévő anyagokat: egyre vékonyabbak, szarabbak, max. 2 év után eldobható…” – Drága proli barátom, valóban leválik a PumU márkájú cipőd talpa, és az AdiBas márkájú pólód is szétfoszlik három mosástól, de tudod, Kína nagy ország, Te meg nagy barom vagy, hogy a kínai piac felhozatalával azonosítod az országot! Kína világelső az eCar bizniszben, bár ők nem a Li-Ion, hanem a jóval olcsóbb és nagy tömegben gyártható (kissé gyengébb paraméterű) lítium-vasfoszfát akkukra építenek. Pech, de az nem hogy gyorsabban öregedne, hanem még dupla annyit is kibír, mint a Li-Ion. Ebben ugyanis pont az egyik legjobb!
„…egy nem ép biztonságos Li-Ion akku technológiára váltanának? Ennyi erővel akár atomreaktort is lehetne rakni egy elektromos autóba…” – Oké, a Tiédbe majd azt fogunk! Amikor az 1890-es években el akarták terjeszteni a villany-világítást Edison emberei, lefizették az összes újságot, hogy hatalmas első oldalas cikkekben írjanak a legapróbb gázrobbanásról is. Most ugyanez van: mindenki az eCar felrobbanásától fél, holott a Teslának volt eddig asszem 14 db tüze világszerte; itt Magyarországon az elmúlt 5 évben volt 4 db tűz, amely elektromos autót érintett, de egyik esetben sem maga a lítium akkumulátor gyulladt ki, miközben csak nálunk ~750 hagyományos autó kapott lángra egy év alatt egy minapi tűzoltósági hír szerint. Bár az atomreaktorok lennének annyira biztonságosak, mint az elektromos autók…
„…Hát nagy sz@..ban lesz a világ, ha a kínaiak aksijaira szorulunk, amilyen gyenge a teljesítményük, és rövid a használati idejük…” – Sz@r lehetne Neked a tudat, ha tudnád, hogy a világ autóinak 2/3 részében távol-keleti akkuk vannak, jelenleg főleg az LG Chem akkujai vannak mindenütt, pl. az Opel Amperákban és a Volvo V60 PHEV-ekben. Európában mutatóba van még csak akkugyár, az is alig termel. Jelenleg Magyarországon négy épül vagy már kezdett el részben termelni, Európa szerte kb. 2 tucatot húznak fel rohamtempóban. Az USA-ban egyetlen Tesla GigaFactory több akkut gyárt, mint az egész európai kontinens!
