Amíg az elektromos autók lítium-alapú akkumulátorokkal üzemelnek, addig vita tárgya lesz, hogy mi lesz, ha elfogy ez a só?
Sőt, a megrögzött benzinvérűek még azt az érvet is felhozhatják, hogy a lítium kitermelése sokkal nagyobb környezeti rombolással jár, mint az olaj felszínre hozása. Tény, hogy a lítium egy sóféle, ezért a világ óceánjaiban is jelen van és az ivóvíz lepárlás során ez is megmarad, mint melléktermék. A lepárlás pedig egyre nagyobb mérteket fog ölteni olyan területeken, ahol most is aszály és ivóvíz hiány van.
Természetesen hátrányai is vannak a lepárlásnak, elsősorban a hatalmas energiaigény, amit a folyamat megkíván. Kérdés még a fennmaradó melléktermék kezelése és persze a tenger élővilágának megóvása sem másodlagos szempont. De ezek talán másodlagos és kezelhető problémák.
Az problémára megoldás lehet egy új eljárás, a MOF (metl-organic framework), ami csökkentheti a befektetni szükséges energia mennyiségét. A jelenlegi legelterjedtebb vízszűrési technológia a fordított ozmózis, ami gyakorlatilag egy membrán, aminek az anyagán átjutnak a vízmolekulák, de más már nem. Sajnos ezt a szűrést viszonylag magas nyomás alatt kell elvégezni. Ezen segíthet a MOF membrán. Ez már más technológián alapul, aminek lényege, hogy szintén ivóvíz-tisztaságú folyadék marad hátra, ám a membrán felfogja a lítium ionokat is. Ha a technológiát sikerülne valóban használhatóvá tenni, igen sok problémát megoldana, köztük a tiszta ivóvízét és a lítiumhiányét!
