Semmi újdonság nincs az elektromos autózásban. 90 évvel ezelőtt Amerika 2 legnagyobb újítója, Henry Ford és Thomas Edison is próbáltak építeni egyet, de nem jártak sikerrel.
Az említett 2 feltaláló és újító elme barátok voltak, oly annyira, hogy közösen jártak táborozni, megajándékozták egymást a jeles napokon és meglátogatták egymást a másik otthonában. Egyesek úgy tartják, amikor Ford piacra dobta 1896-ban, Chicagóban a Quadricycle járművét, azt egyenesen Edison megbízására tette. Amikor Ford bemutatta Edisonnak a benzines meghajtásra vonatkozó terveit, állítólag Edison nagyon is biztatta a tervek megvalósítására. Azt már kevesen tudják, hogy ők ketten együtt egy elérhető áru elektromos autót terveztek megvalósítani.
Amikor Ford híres és mai napig működő vállalata beindult, Edisonnak akkorra már bejáratott módszerei voltak a nikkel alapú akkumulátorok tervezésében és gyártásban. Edison el is tervezte, hogy 4 akkori túraautót alakítana át a saját maga által tervezett akkukkal működő elektromos meghajtásúra. Ám ezeket a terveit 1903-ra inkább kútba dobta.
„Az elektromosság, ami kell nekünk. Nincsenek búgó és zúgó fogaskerekek és a hozzá tartozó fogantyúk, amik összezavarják a vezetőt. Nem áramlik víz a rendszerben, hogy hűtsön, ami persze el is tud romlani. A benzinszagról és a zajról nem is beszélve”
Ford azonban kitartott a belsőégésű motor mellett annak ellenére, hogy Edison rendszeresen dicsérte tudományos körökben. Sőt a Ford-T modellhez saját magnetikus lendkerékrendszer kifejlesztésére adott megbízást mérnökeinek, csak hogy ne kelljen Edison akkumulátorait használnia. (állítólag Ford egy kirándulását szakította félbe egy Edison-féle akku hibája, ezért sem kívánta ezeket használni)
Pár évvel később mégis elkezdtek szállingózni a hírek, hogy Ford meggondolta magát és tervezés alatt volt egy megfizethető áru Ford elektromos autó, ez 1914-ben volt. Abban az évben január 11.-n még a Wall Street Journalben is írtak róla, a tervek szerint 1 éven belül kezdődött volna a gyártás. 1913-ban már többen is tudni vélték, hogy a Ford gyár Highland Park-i telepén már folynak a kísérletek egy elektromos meghajtású autóról, amikben mégis Edison akkui működtek. A munkálatokat Fred Allison vezető mérnök irányította.
Az 1914-es évben egy 2. prototípus is tesztelés alatt volt, a T-Model alapjain. A motor a vezető mögött volt és az alvázért egy magyar-származású mérnök, Eugene Farkas felelt. Az év további részében az autóipari sajtóban pletykák jelentek meg, amit Henry Ford titkárnője, Ernest Liebold táplált.
Henry Ford azt állította, hogy megvásárolta a Niagara Falls-i villamosenergia-termelő üzemet, valamint egy, a fentebb is említett 2. prototípus-alapú Edison-Ford gyártására szolgáló Woodward Avenue-t. A pletykák innen már 1915-re, később 1916-ra várták az elektromos autót, ami 500 és 700 dollár közöttre tippeltek és 50-100 mérföld közötti hatótávúra. Eközben azért Edison sem volt tétlen és próbálgatta megépíteni a maga elektromos autóját, természetesen a saját fejlesztésű akkumulátorait felhasználva.
Innentől viszont sajnos nem alakult úgy a történelem, ahogy várható lett volna. Bizonyítékok nincsenek, de pletykák szerint az olajlobbi képviselői felkeresték a párost és rávették őket a fejlesztések felfüggesztésére. Talán ide köthető az a rejtélyes tűz, ami Edison műhelyét pusztította el 1914 decemberében, New Jersey-ben. További problémaként felmerült, hogy a közös fejlesztésű Edison-Ford elektromos autóban használt Edison akkuk belső ellenállása túl nagy volt, így a töltésük is nehézkesen ment. Akkoriban már rendelkezésre álltak ólom-savas akkuk is, ám azok túl nehézzé tették volna a kocsit. Sajnos minden körülmény a 2 újító ellen dolgozott, nem csoda, ha nem lett semmi végül a projektből, maximum hatalmas anyagi bukás. Továbbá az emberiségnek majdnem 100 évet kellett várnia, hogy a technológia új esélyt kapjon az elterjedésre. Ennek vagyunk most az előszobájában!
